Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn
Oldalszám: 304
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző

Pippa Kenn tizenkét éves korában elveszti édesapját, és meg kell birkóznia az erődházban a magánnyal és az egyedülléttel. Öt éven keresztül a társaságot csupán a színes digitális magazinok nyújtják. Pippának minden vágya egy élő emberi beszéd vagy egy érintés.

Az erdőben sápadtak laknak, akik szörnyetegek és rühellik az embereket. Veszélyt jelentenek Pippára.

A tizenhetedik szülinapján gyökeres fordulatot vesz minden az életében, és egy izgalmas kaland, valamint egy szerelmi szál veszi kezdetét.

Bevallom, először nem szimpatizáltam annyira ezzel a könyvvel. Rábukkantam a könyvesboltban, és amikor megláttam, hogy egy magyar írónőtől született, a fejemben el is dőlt, hogy én ezt el akarom olvasni. A 21. századi magyar írók műveire nagyon kíváncsi vagyok, ezért is érdekelt ez a regény. Utánanéztem Kemese Fanninak, és megtudtam, hogy a Könyvmolyképző Kiadó első Aranymosás pályázatának egyik nyertese. Ez rögtön jó pontnak számított.

A Prológus végeztével gondolkoztatott el először a könyv, hogy vajon milyen lehet öt nyomorúságos éven keresztül egyes egyedül sínylődni az erdőben. Nincs senki, akivel beszélgethetsz, nevethetsz és kapcsolatot teremthetsz. Folyamatos rettegésben tartanak a biológiai katasztrófa áldozatai, a sápadtak. Csak az erős idegrendszerű emberek képesek kibírni ezt, mint például Pippa. Az apja, Paul Kenn nevelte fel, az édesanyja, Sophia meghalt, az apja pedig elég kemény szabályokat szabott meg az életben maradásért.

Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.

Pippa minden napja ugyanúgy telt, unalmasan, némán és semmitevéssel, amíg be nem toppan az életébe Ruben Mack, aki a bátyjával, Gage-dzsel vetődött arrafelé. Gage elbukott az úton, Rubenre pedig Pippa talált rá, és bár eleinte döcögősen indult a kapcsolatuk, intenzív szerelem szövődött köztük. 

Útra keltek, hogy elérjék a kolóniát, de eközben számtalan nehézséggel és akadállyal kellett szembenézniük. Amikor a Vörös erdőbe kerültek, engem szó szerint kirázott a hideg a sok szenvedéstől, amit Pippa élt át. Bármelyik pillanatban elpusztulhatott volna, de küzdött.

A regény több nézőponton fut, valamint a 2100 valahányas években játszódik. Váltakozik benne a múlt és a jelen, naplóbejegyzések találgatóak meg benne, és a két fő szemszög Pippa és Ruben szemszöge. Pippa nagybátyjáé, Peter Kenné is fontos szerepet kap. Időnként belezavarodtam, hogy most pont melyik nézőpontnál vagyok, de szerintem Fanni ügyesen oldotta meg, és figyeltem arra, hogy melyik szemszögnél van a választékosabb fogalmazás, szókincs. Rubené a legélvezhetőbb!

Az első rész annyira nem volt izgalmas, mint a következő kettő, de az is nagyon tetszett. Miután a Vörös erdőbe értek, akkor lett  fordulatosabb minden. Később bővült a szereplőgárda, itt jött képbe a kedvenc karakterem, Kelsei. Kedvelem az ilyen idős, rátermettnek mutatkozó nőket, mint ő, és bár picit zizzentnek tűnt, azért én imádtam, amíg benne volt.

Ami meglepett az az ominózus családi titok, amit Peter Kenn mesél el. Konkrétan eldobtam a könyvet a megdöbbenéstől, aztán már meg is ragadtam, hogy faljam tovább az oldalakat.

A vége szenzációs! Érzelmes, izgalmas... elképesztő! Furcsa, hogy nem vártam valami sokat Fannitól, de mégis egy remek élménnyel lehettem gazdagabb, és nyíltan kijelentem, hogy alig várom a következő kötetet!

A borító is csodálatos, a főhősnő pedig példamutató, harcias, talpraesett és okos! Nagyon tetszett Pippának a története.

Történet: Szuper!

Fogalmazás: Kifejező és gördülékeny

Borító: Gyönyörű! (szeretem az olyan vörös pöttyös könyveket, amelyeknek fehér alapon van a borítójuk, mert azok olyan szépek és rikítóak!)

Szereplők: Különbözőek, Fanni jól megalkotta őket

Kedvenc karakter: Ruben, Kelsei

Ami megragadott: A Kenn család meghökkentő titka