Oldalszám: 261
Eredeti megjelenés éve: 1868
A regény négy lánytestvér gyerekkorát mutatja be. Egy New England-i kisvárosban élnek. Meg, a legidősebb, aki udvarias, csinos; a tizenöt éves Jo, aki falja a könyveket és szeret írni, de emellett megrögzött lázadó; a tizenhárom éves, érzékeny, melegszívű Beth, aki a zenéért van oda; a tizenkét éves Amy, aki szőke és iskolás. Tanulságos kalandjaikat meséli el az írónő, aki gyerekkorának emlékeiből írta meg ezt a könyvet.
A könyvtárban bóklászva akadtam rá a könyvre. Valami frisset és aranyosat kerestem, így kezdtem el szemezgetni a Kisasszonyokkal. Nagyon meglepődtem, amikor a Wikipédiában elolvastam Louisa May Alcott életrajzát, ahol láttam, hogy a regényt 1868-ban alkotta. Mivel nem igazán vannak ínyemre a régi stílusú könyvek, mert az iskolai kötelező olvasmányokra emlékeztetnek, furcsán álltam hozzá. Féltem, hogy ez is olyan savanyú és egyhangú lesz, mint azok az unalmas háborúval vegyített romantikus regények, másrészről viszont kíváncsi lettem, és kihívás érzetével töltött el. Azt hiszem, rég csalódtam már ilyen kellemeset. Na, térjünk rá a történetre.
23 fejezeten át olvashatjuk a négy March lány sztoriját, ahogy éretlen kamaszokból cseperednek minél logikusabb gondolkozású felnőttekké. Jön a karácsony, megismerkednek a szomszéd Laurence családdal, azon belül is a félelmetes és öreg Mr. Laurence unokájával, Laurie-vel, aki szoros barátságot ápol majd Jo-val. Mind a négy lánnyal történnek olyan dolgok, amelyekből csak tanulni lehet, hogy mi ilyen idősen ne kövessünk el ahhoz hasonló hibákat, amiket ők követtek el. Az összes fejezetben lapult valami tanulság, némelyikben előfordult pár konfliktus, bánat, megaláztatás, de ezek a helyzetek mindig jól végződtek, és úgy oldották meg, hogy pozitívan kerüljenek ki a negatívumokból. Édesanyjuk ebben persze sok segítséget nyújtott, arra biztatta őket, hogy legyenek jó testvérek és szeressék egymást, így ha volt is köztük komolyabb veszekedés, a másik iránti kötődés győzedelmeskedett afelett. Kellemes fogalmazás, izgalmas, hétköznapi dolgok és megannyi tanulság.
A borító nem a legkülönlegesebb, őszi söprögetés közben lett lerajzolva Meg, Jo, Beth és Amy. Abba beletudnék kötni, hogy Amy tizenkét éves-e a képen, sokkal inkább ötnek néz ki, bár az is lehet, hogy annak idején ilyen pöttömök voltak a tizenkét esztendős csajok. Találtam másfajta borítót is, és azt látva örültem, hogy ez azért tűrhetőbb.
Rájöttem, hogy film is készült belőle, azt még egyelőre nem tudom, hogy megnézem-e, de kíváncsi vagyok rá, mert szerintem a jó könyvekből jó filmek lesznek, persze vannak kivételek is ez alól.
A filmes borító például jobban tetszik, ahogy a színészek megtestesítik a szereplőket, téli hangulatban, sűrű hópelyhek mellett.
Fogalmazás: Kissé régies, néhány idegen szóval, de üde és lehengerlő, gazdag érzelmekkel
Borító: Nem rosszak, a filmes briliáns
Szereplők: Nincsenek gonoszok, aki hibázik, jóvá teszi bűnét
Kedvenc karakter: Mind a négy lány, Laurie, de a személyes kedvenc Jo
Ami megragadott: Hogy egy múlt századi regény is lehet fordulatos, könnyed és szuper
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése