Oldalszám: 334
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Komáromy Zsófia
Kísért a múlt... Elena Gilbert és barátai megmentették Fell's Churchöt az elpusztítására törekvő gonosz szellemektől, a város felszabadítása azonban nagy árat követelt: Damon Salvatore életét. Damon halála mindent megváltoztat. Szintén vámpír öccsével, Stefannal sokáig ádáz küzdelmet folytattak Elena szerelméért. Most, hogy Damon halott, Stefan és Elena végre egymáséi lehetnek. Akkor viszont Elena miért álmodik egyre csak Damonról? Miközben a lány Damon iránti érzelmei egyre mélyülnek, Fell's Churchben újabb sötét erő ébred. Elena megjárta már a poklok poklát, de ehhez a démonhoz foghatóval eddig sosem szembesült. A gonosz egyetlen célja, hogy megölje Elenát - és szeretteit, mind egy szálig.
Spoiler veszély! Csak saját felelősségre olvasd végig!!!
Mivel ez a kedvenc filmsorozatom, természetesen megérdemelte, hogy könyvben is elolvassam. Amikor az első kötet a kezembe került, hamar kivégeztem, és miközben faltam az oldalakat, vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészről tetszett, másrészről azt hittem, ez valami elfuserált vicc. Akaratlanul is megkülönböztettem a könyvet a sorozattól, és arra jutottam, hogy a sorozat végtelenszer jobb. A sorozat képes olyan őrült és természetellenes reakciókat kiváltani belőlem, hogy azt leírni se lehet.
A sorozat izgalmas és őszintén imádom, elég elfogult vagyok vele kapcsolatban, és tartok tőle, hogy ez közrejátszik ebben a kritikában. A könyv teljesen más, vegyük például az eseményeket. Egyáltalán nem ugyanaz, mint a sorozatban. Aztán a szereplők... Elenának a sorozatban barna haja van és barna szeme, a könyvben pedig aranyszőke haja és ragyogó kék tekintete. Nemcsak külsőben más az a lány, de belsőleg is.
Vegyük most csak az egész könyvsorozatot, hogy vajon alapjában véve milyen. Nem a nyolcadik rész, hanem az összes eddigi megjelent kötetek milyenek. Hogy milyen tulajdonképpen ez a regénysorozat. Szerintem rossz! L. J. Smith fogalmazási stílusa sosem nyerte el maximálisan a tetszésemet, legelőször azt tűnt fel, hogy előszeretettel használ tőmondatokat. Az első rész hemzseg a tőmondatoktól, és ez borzalmasan irritáló tud lenni. Szerencsére azóta többet fejlődött, mint gondoltam volna. Akkor még ott van az is, hogy tele van mindenféle bonyolult misztikával, annyi benne a hókuszpókusz, hogy ennyit még nem is láttam. Nagyon oda kell figyelni a szövegre, mert néha még én sem értem meg, hogy az írónő valójában mit is akar közölni az olvasókkal.
Térjünk rá a történetre!
Szóval ugye a (számomra egyáltalán nem) kedvelt főhősnőnk, Elena végre a szobájában, az otthonában ébred, mert miután megvédték Fell's Churchöt, némileg visszaálltak a dolgok a normál kerékvágásba. Na, amit muszáj megjegyeznem, hogy a filmsorozatban a kisváros neve Mystic Falls, de ez végül is tökmindegy. Mindeközben Elenát álmaiban az idősebb Salvatore fivér, Damon kísérti, a lány szüntelenül siránkozik a halála miatt. De persze ott van neki Stefan, akibe gusztustalanul szerelmes.
Kezdjük rögvest azzal, hogy Damon halála totálisan felesleges volt. Rohadt hülyén éreztem magam, mert én bőgtem, amikor meghalt, erre kiderül, hogy valami hamuizé visszahozta az életbe. Minden felesleges volt, minden egyes könny meg a folytonos szomorkodás. Ennek ellenére kicsattantam az örömtől, amikor feltámadt. Őt és Stefant nem szidhatom. Katherine miatt sajna egymás legvadabb riválisaivá váltak még akkor is, ha szeretik a másikat. Pusztán két nő az oka annak, hogy ők ketten marják egymást, és ez szörnyű! Elena születésével a történelem megismételte önmagát. Míg a sorozatban bírom Elenát, a könyvben annyira leplezetlenül gyűlölöm, hogyha találkoznék vele, megtépném. Komolyan mondom, mit képzel magáról?! Zsinóron rángatja a fiúkat, szerelmes Damonba, ám halálosan, letagadhatatlanul szereti Stefant. Képtelen dönteni, mert mindkettőjüket úgy imádja, de ezt így nem lehet! Szerintem Elena szimplán csak lubickol abban, hogy ez a két srác annyira odavan érte. Tuti, hogy élvezi. Tipikus szőke!
Bonnie-t a sorozatban sem szívlelem, viszont itt egyenesen utálom, olyan megfogalmazhatatlanul ostoba és idegesítő, gyerekes személy. Elena önző, de legalább van agya, nem úgy, mint a "kis vörösbegynek". Meredith az egyetlen szimpatikus főszereplő női karakter! Judith néniről, a férjéről és Elena kishúgáról, Margaretről biztosan lerí az, hogy elegek van, unják, hogy Elena egy közveszélyes eset, egy ilyen nővel egy fedél alatt élni nem lehet könnyű. A családja nyilvánvalóan utálja ezt a mizériát, akkor is, ha nem sejtenek semmit. Ez elég fura, hogy ilyen könnyen eltitkolják előlük...
A Vámpírnaplók könyvsorozatban vannak események, amik sokkal izgalmasabbnak ígérkeznek, mint a nyavalyás szerelmi háromszög. Caroline és Tyler sztoriját elejétől a végéig nagyon szívesen átböngészném. Sajnálom, hogy ebben a kötetben Caroline-t csak néhány mondatban említették.
A borító lehetne eredetibb. Tervezhettek volna mondjuk egy szép, impozáns rajzot egy rideg pillantású, szőke csajról és két csodálatos férfiról, ehelyett simán-lazán loptak egy sorozatos képet, amin a barna Elena szerepel a verbéna nyakláncával, oldalán a pasikkal. A hetedik résznek jobban tetszett a borítója!
Ez a kötet a könyvbéli Elenát jelképezi, sőt, Damon varjúja is feltűnik rajta.
Szóval a könyv közel sem olyan szuper, mint azok gondolnák, akik imádják a sorozatot, de nem olvasták a regényt. Mégis azt mondom, olvassátok el! Az egészet. Nem hiába szenvedtem végig a véleményem végiggondolását, ennek a regénynek adni kell egy esély! Van, aki imádja, van, aki utálja, van, aki csak szimplán élvezi az olvasását. Én az utolsó kategóriába tartozom, ugyanis én baromi jól szórakoztam, és alig várom a kilencedik részét. Remélem, Elena elhatározza végre magát, mert amit ezzel a két testvérrel művel, az undorító! Én Damonnak szurkolok! Team Delena!
Történet: Furcsa módon tetszik, de a filmsorozat az örök kedvenc!
Fogalmazás: Az írónő szétszórta a tőmondatokat és szép kifejezésekkel bővíti a stílusát. Mintha L. J. Smith egy kezdő tizenéves íróból érett, haladóvá edződne
Borító: Koppintás, lehetne egyedibb, de a 7. köteté gyönyörű!
Szereplők: Bár utálom Elenát, mélyen valahol együtt érzek vele. Mindkettőjüket szereti, és ez nem tetszik, de nem tudja kontrollálni az érzéseit. Én is voltam hasonló helyzetben.
Kedvenc karakter: Damon és valami furcsa, megmagyarázhatatlan módon Elena. Imádom a közös jeleneteiket, olyankor mintha Elena is jó fej lenne. Damon társaságában kedvelem, de Stefan árnyéka sajnos kísért.
Ami megragadott: Megkockáztatom, hogy ez a legjobb része a regénysorozatnak. És ez teljesítmény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése