Oldalszám: 296
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Marczali Ferenc
A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje
tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín
tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más,
mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének,
Peternek... Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan
erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú
között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és
neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat...
Vigyázat! Spoileres bejegyzés!
Oké. Megpróbálok egy olyan kritikát összehozni, amivel nem hordom le ezt a könyvet a sárga földig, mert tisztában vagyok vele, milyen rajongótábora van. Maga az alapötlet nagyon jó, de képtelenség elvonatkoztatni a ténytől, hogy Twilight koppintás. Mert az, egy koppintás, és a legrosszabb koppintás, amit valaha olvastam. Hála az égnek, hogy nem vettem meg, hanem letöltöttem, szerencsésnek érzem magam!
Hol kezdjem? A fogalmazásban szerintem nincs semmi különleges, ezzel nem azt mondom, hogy szar, de átlagos. A párbeszédek közt néhol feleslegesek is akadnak, a szereplőgárdában sokan a Twilight karaktereinek hasonmásai, és annyira ostoba főszereplő, hogy csapkodtam az ágyhoz az elektronikus könyvemet.
Szóval, ott van Alice, a gimis, átlagos lány, nem valami kiemelkedő átlaggal, egy cuki, homokos öccsel, Milóval, egy feltörekvően dolgozó anyával, valamint egy nem éppen barátnőnek titulálható csajjal, Jane-nel. Megjelenik Jack, folyton vele lóg, megismerkedik a családjával (majdnem mind Cullen hasonmások), azon belül Peterrel, majd megtudja, hogy vámpírok, és elindul a kalamajka. A fülszövegen végigfutva ez izgalmasnak és ígéretesnek tűnhet, de amikor elmerültem a sorokban, rájöttem, hogy nem az.
Nem ecsetelem, hogy miért is hasonlít a Twilightra, aki olvasta az Alkonyatot és ezt is, nyilván tudja. A karakterek közti hasonlóságra azonban felhívom a figyelmet.
Mae - Alice Cullen
Ezra - Carlisle Cullen
Jack még viszonylag elmegy, nem sok vizet zavart, Milót is csíptem, Peter a kedvencem, mert neki legalább van agya! Alice-t viszont ki nem állhatom, mert iszonyatosan buta lány. Közeleg a végzős év, de abszolúte nem akar tanulni, egyszer Petert ajnározza, aztán hipp-hopp áttér Jackre. Volt egy rész, amikor Jack feltett neki egy sima kérdést, és konkrétan nem volt képes értelmezni azt!
Spoiler indul! Aztán a végén, mivel Peter vallomást tesz, arra kéri a fiút, hogy ölje meg. Tehát összefoglalva, Alice bevágja a durcát, és hirtelen leszarva azt, hogy van családja (és nem, nem Jack-ék, hanem Milo és az anyukája), csak úgy maga mögött hagyná az életét. Ennél ostobább döntést még életemben... ha belegondolunk, ez tisztára logikátlan. Spoiler vége!
Peternek tökéletesen igaza van, Alice nem illik bele ebbe a családba, és nem tartozik se Jackhez, se Peterhez. Egyikükkel sem kéne együtt lennie. Alice borzasztóan szétszórt, tutira nem birkózna meg könnyen a vámpírléttel, hiszen fogalma sincs, kibe szerelmes valójában.
A regény leköti az embert, két nap alatt végeztem vele, kikapcsolódást nyújthatott, élményt sajnos nem. Lesz második kötete, amit várok, mert talán kilábalhatunk ebből a totál semmirekellő helyzetből.
A regény leköti az embert, két nap alatt végeztem vele, kikapcsolódást nyújthatott, élményt sajnos nem. Lesz második kötete, amit várok, mert talán kilábalhatunk ebből a totál semmirekellő helyzetből.
Történet: Összességében szórakoztató, de a Twilight koppintás zavar.
Fogalmazás: Fent kifejtettem. Átlagos.
Borító: Szép, de nem vagyok oda érte.
Szereplők: Ha Ezra és Mae nem lennének olyanok, mint Carlisle és Alice, még kedvelném is őket.
Kedvenc karakter: Egyértelműen Peter! Rejtélyes, jól látja a dolgokat, de nem Alice illik hozzá, ahogy Jackhez sem! Remélem, a következő kötetben is szerepelni fog.
Ami megragadott: Semmi extra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése