Oldalszám: 279
Eredeti megjelenés éve: 1920
Én úgy tudom, sokan szeretik, de sokan utálják ezt a regényt. Én nem tartozom egyik kategóriába sem, egyáltalán nem tetszett, de azért nem volt annyira borzalmas...
A történettel csak az a gond, hogy az égvilágon SEMMI nem történik benne. Nem szól semmi említésre méltóról, ezért is ülök itt tanácstalanul, mert fogalmam sincs, mit írjak róla...
Talán regélek pár sort a kötelező olvasmányokról. Nekem semmi bajom velük, a tanárok feladnak max. 5 db könyvet, hogy olvassuk el, írjunk olvasónaplót, stb. Az olvasónapló írással az égvilágon nincs kötekednivalóm, szeretek írni, és az ilyenek írásánál sokat fejlődhet a fogalmazási készség. Viszont muszáj kiemelnem azt, hogy a kötelezők egy része nem valami egyszerű olvasmány, amelyek szórakoztatnak is. Mindenkinek más az ízlése, de a bazi hosszú leírásoknak, az unalmas cselekménynek és a tanárok folytonos méltatlankodásának az eredménye az, hogy a legtöbb diák utál olvasni. Eddig két kötelező volt, amit nem olvastam el, mert nagyon szörnyű volt (Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai). Ezeknél azt hiszem, csak a téma jó, de Jókai oldalakon keresztül ír megszakíthatatlanul ugyanarról a dologról, és ez iszonyúan megerőltető. Mikszáth Kálmán regénye, a Szent Péter esernyője se egy leányálom, de azon hamar végigszenvedtem magam, mert gyorsan a végére akartam érni.
A Légy jó mindhalálig-tól nem is vártam mást, mint amit nyújtott. Régebben ez egy fantasztikus könyvként szolgált a népnek, de mostanra változott az emberek ízlése. Nem feltétlen szabad azt gondolni, hogy a regény, ami ötven évvel ezelőtt jó volt, most is az lesz. Aki erre alapoz, csalódni fog!
Ez a regény az átlagosnál is átlagosabb, Nyilas Misi, a kollégiumos fiú hiányolja a szüleit, egyedül van, suliba jár, munkákat kap, tanul meg ilyesmi. Igen, ennyi az össz, erről szól ez az egész, és ezt Móricz Zsigmond több, mint 200 oldalon keresztül húzta. Eszméletlenül erőltetett. Őszintén, kit érdekelnek a tanárok prédikációi a földrajzól? Abból elég zúdul ránk az iskolában is. Az érzelmek leírása nem tetszett, Móricz túl sok három pontot (...) alkalmaz, ugyanaz a szó szerepel az egymás után következő mondatokban, és ez kissé kusza.
De ennyit még túl lehet élni, a hosszúra nyújtott leírásokat szimplán átugrottam. Ha elolvasnám is, egy betűt se fognék fel belőle, annyira nem oda koncentrálok, akkor minek fecséreljem vele az időmet?
Ami azonban végképp kiakasztott, a szereplők, különösen a "főhős", Nyilas Misi. Őt nevezem én főhősnek? Egy két lábon járó könnypatak, fél és elszalad a lányoktól (!!!), nincs értelme a makacsságának se, nyafog, panaszkodik, mint valami csecsemő legalábbis. Agyrohasztóan idegesítő. Mentségére legyen, hogy kis faluból érkezett a hatalmas Debrecenbe, ahol egyedül van, csak magára számíthat, de könyörgöm, mi a francnak ment akkor kollégiumba? Nem való neki, és kész! A "barátai", Gimesi és Orczy feleslegesek, és úgy viselkednek, mintha homoszexuálisok összejövetelén lennének. Ezzel nem elítélem őket, csak nem szimpatikusak.
A regény fiúk kezébe adható inkább, mert Misi nem az, akire a mai tinilányok vágynak. Kinek kell egy ilyen nyámnyila egérke? Sosem volt képes kiállni a saját igazáért, csak dadogott, bőgött és cincogott. Nem a regénnyel van probléma, hanem a szereplőkkel, de velük rengeteg. Éles szavú, karakán embereknek nem ajánlom, ahogyan a gyengébb idegzetűeknek se, mert félek, hogy Misi a példaképük lenne. Semmi példamutató nem lakozik benne.
Történet: Túlélhető, unalmas, az üzenete pedig nevetséges. Légy jó mindhalálig? Ugyan már! Senki sem tökéletes, és Misi próbálkozott jó lenni, de ebből ugye az lett, hogy sose védte meg magát, mert annyira JÓ volt. Hát, muszáj elkövetni pár hibát, mert ha nem tesszük, olyanná válunk, mint Misi.
Fogalmazás: Szép, a korábbi irodalomban egyenesen gyönyörű, de itt és most nem.
Borító: Attól függ, ki melyik borítósat veszi ki a könyvtárból. Én a fenti zöldet kaptam, no comment.
Szereplők: Mélységesen idegesítőek...
Kedvenc karakter: Nincs.
Ami megragadott: A vége! Túl vagyok az első kötelezőn! Oh Yeah!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése