Oldalszám: 444
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Egy lány, akiben
tudatosul, hogy ő nem csak egy New York-i, szürke egérke, hanem egy
természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes
megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek
kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy
lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews
összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete
üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt,
nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli,
így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig
szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az
energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik
azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű.
Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy
épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek
összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró,
eseménydús, romantikus második részéből.
Nagyon szeretem Kitti regényeit, a kedvenceim között szerepelnek, főleg a Gyémántfiú. Azt olvastam legelőször, és utána kíváncsiságból belekezdtem a Fényemberekbe is. Nos, azt kell mondjam, Kitti egy teljesen egyedi világot teremtett, egy új természetfeletti lényekkel tarkított világot, ezért is tetszett. Az első részben leginkább a bevezetés/bemutatáson van a hangsúly, valamint Chris és Jane szenvedélyes szerelmén, azaz a romantikán. Azt külön ki kell emelnem, hogy remek ötlet volt, hogy a Gyémántfiúban szereplő Fényemberek regény és film alapján Kitti ezt is megírta! Visszatérve az eleje nem túl izgalmas, romantika van benne sok, de akkor kezdett igazán szuper lenni, amikor több lett a fantasy és a kalamajka. Megismerhettük Jane rég elveszett édesapját, a Sötét oldalt, stb. Ja, és Linette, a személyes, kedvenc szereplőm is felbukkan... (: A lényeg, hogy megvettem a 2. részt és a fülszöveg alapján kíváncsi voltam á.
Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az előző. Soha nem volt unalmas, mindig történt valami, ami miatt tovább akartam olvasni. Az energiavámpír, el kell ismernem, szép lövés, de eleinte nekem kissé a New Moon-ra hajazott. Chris elhagyja Jane-t, Edward elhagyja Bellát... annyira egyezett, mégsem féltettem Kittit, ugyanis a Gyémántfiú után én már csak tudom, milyen kiválóan csűri-csavarja, gubancolja és végül bogozza a szálakat! Itt sem hibázott, jól oldotta meg, nagyon-nagyon-nagyon jól!
Kittinek megvan a saját, fiatalos fogalmazási stílusa, ami a szívemhez nőtt, mert változatos, szépen osztja meg a szereplők érzéseit, az pedig szintén remek, hogy több szereplő nézőpontján keresztül olvashatjuk a történetet. Élveztem, hogy Matt minden napjai sem maradnak homályban és Kitti beavat a Sötétek titkaiba is.
A szereplők közül nem volt kiemelt kedvencem az első kötetben, míg meg nem jelent Linette, a színes hajú, bohém, felelőtlen, naiv, vicces Fénylány. Nálam ő vitte a prímet az egész regényben. A 2. részben sem csalódtam benne, hozta a szétszórt, aranyos formáját, amellyel folyton mosolyt csalt az arcomra. Helena és Astrid mindeddig semlegesek voltak számomra, most azonban megszerettem őket. Helena az a szereplő, akinek az élete minimum egy regényt megérdemelne, amelyben szerepelhetne Astrid, Julien és Jonathan. Szép, szerelmes könyv alakulhatna belőle. :)
Azt hiszem, a 3. kötetnek már bérelt helye van a polcomon, ahogy egyértelműen a Gyémántfiú utolsó részének is!
Alig várom A fény háborúját! Ja, és aggódom Mattért! Negatív karakter, az viszont biztos, hogy tiszta szívéből szereti Jane-t, és nem érdemli meg, hogy szenvedjen!
Történet: Nem egyszer olvasós, az biztos! :)
Fogalmazás: Én ugyanúgy szeretem!
Borító: Sokkal jobb, mint az első részé!
Szereplők: A jó oldalon állók mind szimpik, de a Sötéteket is is csípem! :D Tudniillik, odavagyok a rossz fiúkért. (Bad guys forever!) Egy könyvbe mindig kellenek gonoszok, mert nélkülük nem kerek az egész. Egyébként Roxanne is szerepelhetne a Helenás sztoriban, hogy kivesézhessük az előző Amphibia sztoriját.
Kedvenc karakter:Mindenki!
Ami megragadott: Helena sorsa, Astrid összes szava, Matt szemszöge, Linette jelenléte, és az is, hogy Kitti milyen elképesztően fundált ki mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése