Oldalszám: 392
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Kamper Gergely
Két hónap elteltével az üvegvárosi események, történések után szereplőink számára egy teljesen új kezdet indul el.
Jocelyn és Luke izgatottan várják az esküvőjüket, Simon két lány "karjaiban" talál vigaszra, Magnus és Alec együtt vakációznak, Claryt és Jace-t pedig végre nem kísérti az igazságnak hitt hazugság kettőjükről, és így egymáséi lehetnek. Azonban a sztori korántsem szakadt meg, a szálak minél inkább próbálnak rendezetten illeszkedni, valamiért mindig becsúszik egy hiba, egy apró csomó vagy gubanc, ami miatt orbitális félreértések és bonyodalmak keverednek.
Az Üvegváros befejezésével nem akartam hosszú szünetet tartani, de mégis ezt tettem. Sejtettem ugyanis, hogy a Bukott angyalok városa új dolgokkal szolgál majd, az Üvegvárossal mondhatni lezárult egy korszak. Akkor hogyan lehet még ennél is tovább csűrni-csavarni? Cassie felel nekünk ezzel a friss, ropogós 4. résszel.
A Clace páros az előző kötetekben olyan volt, hogy a közös jeleneteiknél izzottak a szikrák, lángolt a szenvedély és a feszültség. Ez most szerencsére nem változott meg. Az ő párosuk azért különleges, mert nem túl egyszerű, nem is vontatott, az olvasóknak ökölbe szorul a keze, ezért alig bírják tartani a könyvet. Elképzelni azokat a forró jeleneteket, totális szárnyalás, élvezet és egyéb élmény. Ha filmben látjuk így őket, jó lesz rájuk nézni. Akkor mi a probléma? Mi lehet az, ami miatt mégsem tökéletesen kerek az egész? Éppen ezért nem mindennapi páros. Köztük minden részben adódik valami nehézség, amivel, ha együtt akarnak maradni és védelmezni akarják a másikat, meg kell küzdeni. Fájdalmas vallomások, durva álmok, véres csaták, már-már félelmetesnek titulálható információk egy illetőről, akinek a célja, hogy megkeserítse a jók boldog, fesztelen napjait. A Clace párost folyton utoléri valamilyen veszély.
Örültem, hogy Simon főszereplővé nőtte ki magát. Mikor először bukkant fel a neve az első részben, csupán Clary mondén barátja volt. Vámpírt "faragni" belőle tényleg briliáns húzás, ő is megkóstolhatja a természetfeletti világ vonzó vagy borzalmas ízét. Ez számára egy óriási belső harc. Muszáj vívódnia, hiszen nem ártana senkinek, mert akkor undorodna a lényétől. Ezt a Maia-Simon-Izzy szerelmi háromszögnek egyáltalán nem nevezhető kis összezörrenést nem lehetett túl komolyan venni, tudtam, hogy egyik lány sem fog sokáig haragudni a fiúra. Simonra nem lehet hosszútávon mérgesnek lenni. :))
Szegény srác, még ha körülölelik a barátai, a valódi problémáival mérhetetlenül egyedül maradt. Imádtam arról olvasni, miként harcol, követ el hibákat, és Jordant is megkedveltem. Szívesen olvasnék róla és Maia-ról egy rövidebb regényt, biztosan érdekes lehet bővebben kifejteni a történetüket.
Sosem értem meg saját magamat, de kifejezetten hiányzott Valentine. Annyira megszoktam az ármánykodásait, a családja és az Árnyvadászok világa ellen elkövetett áskálódásokat, hogy hiányzott, és fogalmam sem volt, ki léphet a főgonosz helyébe, ki veheti át a rettegett státuszt. Camille-t, az új karaktert ehhez kevésnek találtam, és megkönnyebbültem, hogy nála nagyobb bajjal kellett szembenézniük. Az utalások a Bibliára, az Édenkertre, Istenre és az első emberekre (Ádám, Éva, Káin, Ábel és még valaki, akiről most nem beszélek, mert az "enyhe" spoiler volna) különösen illenek a regényhez!
Igazából az egyik legjobb volt a Malec páros. Magnust és Alecet imádom, nem hittem benne, hogy összejönnek. Aranyos kettőst alkotnak, de azért ők se mese habbal meg csokiöntettel. Nem egy átlagos homoszexuális páros, noha az ő problémáik jelentősen különböznek a többiekétől. Nem bírtam ujjongás nélkül Magnus szavait, a belőle áradó tárgyilagosságot, és az Alecnek szánt bókokat. Alec is irtó édes volt, a féltékenység jól áll neki, tetszik a kép, ahogy Magnusért duzzog. Míg Magnus higgadtan kezeli a köztük megeső nézeteltéréseket, Alec feltűnően puffog. De a végén tisztázzák ezeket, és jöhet az, hogy alig várom, mi lesz velük a következő részben!
Történet: Pörgős, izgalmas, romantikus, humoros, titokzatos. Mi kell még?
Fogalmazás: Ahogy azt megszokhattuk. Gyönyörű, eltekintve, hogy néha találtam szóismétlést, de azokat se lehet nagyon észrevenni.
Borító: Szépséges lett!
Kedvenc karakter: Jace, Alec, Magnus, Simon, Jordan
Jace karaktere bizonytalanabb lett ebben a részben. Senki se lehet ezer
százalékig rettenthetetlen, a Bukott angyalok városában levő Jace ezt
most bebizonyította. Szinte minden szereplőnek volt valami belső
küzdelme, és elgondolkodtató volt olvasni erről. Főleg arról, ami
Jace-szel történt. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele az Elveszett lelkek
városában!
Ami megragadott: Simon rendszeres jelenléte, Clace és Malec páros!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése