Oldalszám: 510
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Kamper Gergely
Elhatároztam, hogy ledőlök egy kicsit relaxálni,
amíg le nem nyugszanak az őrjöngve tomboló kedélyek. Ám aztán ismét elolvastam
a számomra kedvenc, nagyon FORRÓ jeleneteket, amelyeknek sikerült újra az
őrületbe kergetniük. Nem elég, hogy iszonyatosan feszült napom van, ez a könyv
csak rátett még egy lapáttal.
Igen, tudom, hogy az Elveszett lelkek városában
bizony előfordultak hibák, de én képtelen vagyok rosszat írni róla ezek után.
Teljes mértékben romlott és jött rendbe minden a végén, szóval egyfajta ingázós
szerep keletkezett bennem. Egyszer errefelé, másszor meg arrafelé hajlok, és
fogalmam sincs, hol kötök ki.
Cassandra Clare eddig az összes könyvével elért
nálam valami teátrális reakciót (asztalcsapkodás, könyvdobálás, paplanütögetés,
vérszemet kapó, őrült tekintet, stb.), és a mostani sem kivétel ez alól.
Konkrétan majdnem elkéstem miatta a suliból, ugyanis abba a hibába estem, hogy
reggel a készülődés előtt olvasgattam a végén járó fejezeteket.
Az Elveszett lelkek városa sok mindenre épül. Egy
újabb rejtélyre, amit hőseinknek meg kell oldani, a párosokra és Jonathan
Christopher Morgensternre, azaz Sebastianra. Ha jobban átgondolom az egészet,
tulajdonképpen ő kergetett leginkább az őrületbe. Azt hittem, nem fogom
kedvelni és nem értettem, mi ez az ugrabugrálás körülötte. Hát ez! Köszöntem,
betolakszom én is a Sebastian fanok táborába!
Eltartott egy ideig, mire végeztem a könyvvel,
ugyanis a suli beleavatkozott az olvasós programjaimba. Kíváncsi voltam, mivel
rukkol elő Cassie. Nos, ne legyetek azok, mert a mondás szerint hamar
megöregedtek! Volt benne igazság, később húsz évet öregedtem, annyira tudni
akartam, mi a fene lesz a végén.
Várható volt, hogy előbb utóbb találnak megoldást a
problémára, de álmomban se mertem volna elképzelni, hogy Clary leválik a
csapattól és egyedül, csakis magára számíthatva eltölt egy hosszabb időt
Jace-szel és a bátyjával. Úristen! A friss Clace jelenetek még hagyján, de
Sebastian mégis mi a fészkes francot képzel magáról? Elég volt tennie egy
aprócska megjegyzést, máris nagyokat sóhajtoztam tőle. Éppen a barátnőmmel
beszélgettem a neten, és hirtelen önmagamból kikelve ecseteltem, mennyire
imádom Clary bátyját. Számomra megmagyarázhatatlan, hogyan sikerült így
belehabarodnom, de valami vonzott felé, mint a mágnes.
Simon és Isabelle kettősével új taggal gyarapodott a
kedvenc párosaim listája. Rengeteg vibráló jelenettel gazdagodhattunk általuk,
szinte szárnyaltam olvasás közben.
Magnus és Alec ugyanolyan édesek, mint mindig is
voltak, azonban nem tökéletesen felhőtlenek. Jelenleg például tippem sincs, mi
lesz velük, és ha Cassie szét merészeli szedni őket, képzeletbeli monoklikat
varázsolok a szemei alá! És azok fájni fognak! :D
Érdekes, de ez az egyetlen olyan rész a TMI
sorozatból, ahol kifejezetten kedveltem Claryt. Az előzőekben se volt komolyabb
bajom vele, de valamiért sosem nőtt igazán a szívemhez. Jót tett, hogy ebben a
veszélyes környezetben megváltozott, óvatosabb, erősebb, lobbanékonyabb és szerintem
kissé paranoiásabb is lett. Én biztos az lennék.
Jace-ről nem nyilatkozhatok sokat. Össze volt kötve
Sebastiannal, és kettejük közül most inkább Sebastianon volt a hangsúly, ő
vitte nálam a prímet.
Clary és Jace jeleneteinél akadt kettő olyan is,
hogy átsuhant az agyamon, hogy a kapcsolatuk fordulóponthoz érkezett. De NEEEM,
persze muszáj volt elszaródnia a dolgoknak, mindig közbevágott valami. A
hajamat tudnám tépni, ha ez eszembe jut. Akkor meg egyenesen levetném magam az
emeletről, ha arra gondolok, mi történt Claryvel és Sebastiannal a végén. A
párbeszéd Sebastianhoz tartozó részei egyenesen felkaptak és lángokra
helyeztek. Égett az összes ép porcikám, indulnom kellett volna a suliba, de
legszívesebben úgy lépkedtem volna végig a járdán, hogy egy vaskos regénnyel
takarom el az arcom, a betűkön kívül nem látok semmit, és a nép hülyének néz.
Valahogy kibírtam a kevésbé szörnyű tanórákat, hazajöttem és kiolvastam.
A beszámolómból nyilván a heves érzelmek és a
türelmetlenség tükröződik, de ez annyira hidegen hagy jelen pillanatban. Nem
tudom másra fókuszálni az agyamat, mint Sebastianra, az én drága Sebastianomra.
Lehet, sőt ezerötszáz százalékig biztos, hogy egy gonosz, önző pszichopata, és
ráadásul nem is normálisan működik a gondolkodásmódja. De lehetetlenség utálni
őt… Nem garantálhatom, hogy lesz valaha még egy ilyen karakter a sorozatban,
aki iránt megfogalmazhatatlan indulatokat, vágyakat táplálok.
Cassie, tüstént írd meg a következő részt, különben
tövig rágom a körmömet, kiköpöm, beteszem őket egy borítékba és a Te
postaládádban landolnak! :D
Történet: Wow!
Borító: Tökéletes!
Fogalmazás: Gördülékeny, bár a Hamuvárosnál jobban
elbűvölt.
Kedvenc karakter: Sebastian (<3 <3 <3),
Magnus, Jace
Ami megragadott: Ki más, ha nem Sebastian? (:
Én vagyok az a bizonyos barátnő, te Sebastian fanatikus? :D
VálaszTörlés