Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

A Könyvmoly Párbajra elolvasott 1. könyvem:
Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva
Oldalszám: 316
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Cziczelszky Judit

A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?

Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Ezt a könyvet négyszer ezelőtt biztosan elolvastam, tehát ez egy újraolvasás. Már régebben készültem írni róla egy véleményt, mert nagyon szerettem volna, hogy az érzések, amelyeket kiváltott belőlem, valahol ott legyenek, és ne csak a fejemben, de mindig halogattam. Egyre többször és többször olvastam el, mert bevallom, elsőre nem értettem. Másodszor csak sírtam és sírtam rajta. Többé nem akartam a kezembe venni, mert borzalmasan fájt olvasni. Igen, kifejezetten fájt... Mégis elővettem, újra és újra kivégeztem, és ráébredtem, hogy csak akkor fogom megérteni a végét, ha koncentrálok és odafigyelek.

Ami azt illeti, szétkémleltem a netet, hogy vajon mások hogyan értelmezték a történetet. Nos, különböző véleményeket találtam, valaki így vélekedett róla, valaki úgy. Volt, akinek tetszett, volt, akit szimplán csak összekuszált. Szóval itt az én véleményem, ami hosszú idő után most bővebben kikívánkozik belőlem.

Talán néhányan kifogásolják a fogalmazást, de szerintem tökéletes! Jómagam elvonatkoztattam a ténytől, hogy az írónő hogyan ír, és előtérbe helyeztem azt, hogy ezt tulajdonképpen a főszereplő lány, Grace veti papírra. Egy tizenhét évesnek, aki afféle naplót ír (de mégsem nevezném naplóregénynek, ez annál komolyabb, ugyanis teljesen más miatt írja le az életét), pontosan ilyen az írásmódja: laza, fiatalos, cinikus, élcelődő.

Két szálon futtatja Grace a sztori, az egyik az Ethannel töltött időt meséli, a másikban pedig kivesézi az emlékeit, az életét. Én mindkét szálat imádtam, lelkesedéssel öntött el, ugyanakkor mindkettő képes volt megríkatni. A vívódások, melyek Grace-ben mennek végbe, alaposan sajdították a szívemet. Egyesek azt gondolják, ha valaki ilyet tesz magával, mint Grace, hülye, nincs agya, lehet 30 az IQ-ja.... Nem, itt nem erről van szó! Meg kell értenünk ennek a lánynak a múltját, ha azt is érteni szeretnénk, miért csinálja ezt. Én azonosultam annyira Grace problémáival, hogy ezer százalékig megértsem a mondanivalóját, az iszonyatos mennyiségű fájdalmát.

Gyorsan végeztem a könyvvel, de egyébként egyáltalán nem olyan könnyű elolvasni. Ami benne zajlik, különösen megérinthet, főleg, hogy bárki részese lehet ilyennek. Grace problémái egyeznek a világon még rengeteg emberével, viszont mindenki másképp oldja meg őket. Grace technikáját az alkohol és az erek vagdosása tölti ki.

Azért is nehéz, mert Grace nem buta lány, jó tanuló, de sajnos borzalmas módon emészti lelkét a hiány. Szüksége van a törődésre, amit megkap, értékelni azonban nem tudja, mert túlságosan elvonják a figyelmét a rossz dolgok.

A karakterek... Elég különbözőek! Grace egyértelműen a kedvencem, kedvelem a csajt, és szerintem csodálatos barátnője volt Salnek. Sal iránt vegyes érzéseket táplálok, őszintén szólva nem is nagyon tudtam hova tenni, ahogy Natet sem.

Grace sorsa nem így alakult volna, ha nem velük barátkozik, hanem inkább Sophie-val és Devonnal.

Aki kivétel nélkül az összes olvasó számára kérdőjel, ő Ethan. Ki ő? Miért zárta be Grace-t egy rikítóan fehér szobába, miért ösztökéli egyre csak arra, hogy írjon? Ethant többféleképpen is lehet értelmezni, de őt is akkor ismertem ki, ha figyeltem rá, Grace-re és a lány életének olyan szereplőire, akik nem szerepeltek sokat, mégis lehet némi közük Ethanhez.

Ez a regény annak tetszik, aki szembesül azzal, amit közölni szeretne. Én szembesültem vele, és sokféle reakciót váltott ki belőlem. Nevettem, meghökkentem, sírtam, remegtem, és komolyan átéreztem mindent, amit Grace.

Történet: Az emberek nem ugyanolyanok, ezáltal máshogy nyilatkozunk róla. Az én nyilatkozatom ez: lebilincselt, felzaklatott, imádtam!

Fogalmazás: Fent már kifejtettem.

Borító: Gyönyörűre sikeredett, szemkápráztató a fehér borító, és remekül előidézi Grace szobájának a hangulatát.

Kedvenc karakter: Grace, Ethan, Devon

Ami megragadott: Minden.