Victoria Forester: A lány, aki tud repülni

Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Oldalszám: 294
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Pásztor Judit

Kislánykoromban azt hittem magamról, hogy tudok repülni. Az éjjeli álmaimban folyton az szerepelt, hogy elrugaszkodom és a föld felett járok. Már régóta szemezgettem a könyvvel, csak sajna úgy tűnt, nem nő minden bokorban. Tegnap ráakadtam, elkezdtem délután és estére kiolvastam. Kihagytam valamit? Ja, igen! A kedvencemmé vált!

Hangsúlyozom, hogy ezt a regényt a fiatalabb korosztály kezébe kéne adni, 11 és 12 éves kor között. Szó szerint szárnyaltam, ugyanis olyan volt, mintha újra annyi idős lennék, és ez szokatlanul felemelő érzés. Ismét előtörtek a régi álmaim, miszerint a levegőben száguldozok, és hibák ide vagy oda (bár én nem találtam különösebbet...), én imádtam.

Talán az egyetlen, ami zavar, az Stephenie Meyer ajánlója a borítón. Az elírásra sokan felhívták már a figyelmet, de nekem inkább azzal volt bajom, hogy unom azt, hogy SM véleménye ott virít egyre több vörös pöttyös regény borítóján. Tisztára olyan, mintha ezzel akarnák népszerűsíteni, pedig anélkül is érdekesnek ígérkezne.

Számomra a borító meghozta a kellő hatást, imádom a képet Piperről, ahogy abban a rikító kék ruhában röpdös. Gyönyörű lett.

Térjünk rá a történetre! Piper McCloud egy faluban nőtt fel, és már csecsemőkorában megmutatkoztak a lebegési képességei, ami miatt a szülei óvni akarták mindentől, és jóformán megszakították a lányuk kapcsolatát a külvilággal. Az "apokalipszis" 9 évesen következett be, amikor Piper leugrott a tetőről és ráébredt, hogy tud repülni. A dolgok kissé elfajultak, és felbukkant a már-már gyanúsan kedves dr. Letitia Hellion, aki elvitte Pipert egy különleges gyerekek számára kialakított intézetbe. Onnantól fogva a feje tetejére áll a világ...

Piper nagyon aranyos lány, tökéletes kilenc éves, talán még intelligensebb is egy kicsit, ugyanakkor naiv, de minden szempontból példaértékű karakter. Csodálatos volt, ahogy egy percre sem adta fel, valamint tetszett a túlcsordult lelkesedése a repülés iránt. A szülei, Betty és Joe már kevésbé szimpatikusok, néha olyan nevelőszülő feeling sugárzott le róluk. A szomszédok érthetően nem küzdötték fel magukat a szívem csücskére, aztán betoppan a zűrzavar mentes körzetbe dr. Hellion. Gyönyörű és igazán empatikus nő, aki biztosítja Pipert arról, hogy segít neki.

Az intézettől kirázott a hideg, én a világért se laknék ilyen bizarr épületben. A gyerekeket persze könnyű becsapni, de azt mondják, jóból is megárt a sok, és itt valóban megártott.

A többi gyerkőc mind imádnivaló, korukhoz méltóan elevenek, a szuperadottságaik pedig elképesztőek! Piper mégis kilóg közülük azzal, hogy tud repülni. Örültem, hogy hamar beilleszkedett. Van két szereplő, akikkel képtelen voltam azonosulni, az egyik dr. Hellion. Miért volt végig az a sanda előérzetem, hogy nem stimmel vele valami? Nekem mindig ez rítt le az ilyen negédes nőszemélyekről, és próbáltam félretenni a gyanakvást. Az ő sorsa picit azért kiszámítható volt.

A másik ilyen szereplő Conrad. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most utálni vagy szeretni kéne, ezért is maradt meg semleges karakternek, a közepes jelzőt aggattam rá.

Bár dr. Hellion kiszámítható volt, a többi dolog egyáltalán nem. A vége észveszejtően izgalmasra lett megírva, fordulatokban sincs hiány, és a szép, korrekt lezárás, valamint happy end után nem tudok elképzelni folytatást, mégis szívesen olvasnám jó sokáig Piper kalandjait. Nagyon hozzám nőtt ez a történet, olyan, mintha a lelkemnek és a lényemnek egy része összeforrt volna vele.

Történet: Imádtam!

Fogalmazás: Engem megnyert.

Borító: Nagyon tetszik, tökéletes lett!

Kedvenc karakter: Piper, Sebastian

Ami megragadott: Az alaptörténet, a repülés örömeinek leírása és Sebastian dala.