Cally Taylor - A mennyország várhat

A Könyvmoly Párbajra elolvasott 3. könyvem: Cally Taylor - A mennyország várhat
Oldalszám: 342
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Molnár Edit

Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre. Mindig is érdekeltek a halállal, mennyországgal és szellemekkel kapcsolódó történetek, és azt gondoltam, A mennyország várhat tökéletes példa ezekre. Attól tartottam, hogy túl komor, sötét és bánatos hangulata lesz, ám pozitív értelemben csalódtam. Nem is tudom, mikor olvashattam utoljára ilyen mulatságos regényt! :)

Lucy Brown életéről sok más nő csak álmodozhat. Az esküvőjére készül vőlegényével, az aranyos és bohókás Dannel, már szinte gusztustalanul boldogok, a levegő izzik köztük, és imádják egymást. Megmosolyogtatott, mennyire kötődnek a másikhoz, mennyire egy hullámhosszon vannak. Szeretem, ha önfeledt vidámság járja át a szereplőket, és ezáltal a könyvből is ez tükröződik. Azonban valami rossz dolognak mindig bele kell rondítani, különben nem is indulna el az izgalom.

Egy váratlan baleset után Lucyt nem tudják megmenteni, ő pedig az úgynevezett purgatóriumban tér magához. Nyilván fogalma sincs, mi történhetett, aztán felvázolják neki a tényeket, miszerint meghalt. Lehetőségek elé állítják: vagy a mennyországba kerül, vagy szellem képében a földön marad a szerelmével. Lucy természetesen a másodikat választja, ám ahhoz kötelessége véghezvinnie egy feladatot. Azt kapja, hogy hozzon össze egy idegent a lelki társával. Később rájön, hogy a legjobb barátnőjének hitt Anna elárulta, ugyanis meg akarja kaparintani Dant. Mindeközben a feladat teljesítése némi komplikációval van és lesz is fűszerezve.

Én azt gondoltam, mindjárt legurulok az ágyról. Képtelen voltam abbahagyni a nevetést, ott fetrengtem, próbáltam a betűkre fókuszálni, de nem ment, olyannyira röhögtem. Imádtam Lucyt, imádtam, hogy nem borult ki, mikor közölték vele, hogy meghalt, hanem nemes egyszerűséggel elhülyülte az egészet. Nem semmi humora van a csajnak! Azt is szerettem, hogy kemény fából faragták, harcol, amíg el nem éri a célját, persze időnként eléggé becsiccsent... :D

Lucy után a második kedvencem Archie. Annán kívül az összes szereplőt bírtam, főként Briant, Clarie-t, Nigelt és dr. Grahamet, de Archie valahogy a lelkemig hatolt az önzetlenségével. Barátságos és megértő csávó volt, aki még a végén se húzza fel magát (pedig akkor lett volna rá oka xD). Nem árulhatok el róla többet, azt viszont megsúghatom, hogy bizonyára rengeteg lány fohászkodik egy ilyen fiúhaverért, aki jóban-rosszban kitart mellette.

Leginkább a kacagás jellemezte a reakcióimat, és néha el is szontyolodtam. Bár a történések közt nincs nagy csattanó, kissé kiszámíthatóak a következmények, de mindez eltörpül az isteni humor kereszttüzében.

Karakterfejlődés azonban van benne, Lucy tervei a végére fordulatot vesznek, a lány elkezdi másképp látni a dolgokat, és még az érettebb döntést is meghozná. Örültem neki, Briannek, Clarie-nek és ugye Archie-nak. :)

Hamar kiolvastam, kellemes kikapcsolódást, valamint feledhetetlen élményt nyújtott.

Történet: Nagyon tetszett!

Fogalmazás: Gördülékeny, választékos szókinccsel rendelkezik az írónő.

Borító: Szép lett, de nem kötött le túlzottan.

Kedvenc karakter: Lucy, Archie

Ami megragadott: A humor. :)