2013. december 20., péntek

Fejős Éva - Csajok

A Könyvmoly Párbajra elolvasott 4. könyvem: Fejős Éva - Csajok
Oldalszám: 382
Kiadás éve: 2009
Kiadó: Ulpius-ház

Szögezzük le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: „szappanopera” olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg. Három nő, egy férfi: Hanna, Móni, Flóra és Márk. Barátok. Mindannyian „vénuszlakók”, és mindannyian a fantáziám szüleményei. Csetlenek-botlanak az életben, szeretnek és viszontszeretik őket, néha csalódnak, néha szárnyalnak – mint bármelyikünk. Fejős Éva

Fontosnak éreztem kitenni az írónő által alkotott "fülszöveget", mert utálok negatív kritikát írni! Olyankor mindig keserű érzés munkál a szívemben, hiszen az író/nő keményen dolgozhatott a regényén, ez pedig már önmagában is elismerésre méltó!
In medias res - miért rossz ez a könyv? Elmondom a választ, nem szól semmiről, azért! Nulla tetőpont, nulla dráma, nulla karakterfejlődés! A történetről nem nagyon lehet ódákat zengeni és áradozni, de én az én elhatározásaimon szerencsére nem esik csorba.
Kedvem lett volna félbehagyni, és soha többé a kezembe venni, ám ekkor döbbentem rá, hogy ez egy kihívás! Először vergődtem vele, majd később, dátum szerint tegnap délután és este között kivégeztem.
Mivel nincs kulcsfontosságú dolog, amit belevonhatnék a véleményembe, leírom, miért rossz a Csajok, és miért jó. Ami elsősorban nagyon hiányzott, azok a leírások. Se táj-, se személyleírás, pedig olvasás közben elengedhetetlen, hogy magunk elé képzeljük a helyszínt és a szereplőket. Az írók ebben mindig segítenek, jóformán a szemünk elé vetítik le. Kivétel ez alól Fejős Éva, aki nem használta ki maximálisan az amúgy igenis gazdag szókincsét. Nekem egy történetben szükségem van táj-, személy- és érzelemleírásokra, különben a könyv üres marad. A Csajokban az érzelmek kimutatása a cselekvésekben (mosolygás, nevetés) vagy a káromkodásban nyilvánult meg. Ez borzasztóan zavart!
A négy főkaraktert, Márkot, Hannát, Flórát és Mónit pedig nem ismertette meg Éva az olvasóival. Oké, Márk meleg, a lányoknak pedig kiderül a hajszínük (!), hogy hol dolgoznak, kivel járnak, de más semmi... Röhögni lehet rajtuk (kínunkban), és a maguk harmincöt-hat-nyolc éves módján aranyosak. Kábé mint a tinilányok, annyi érettség van bennük, én viszont mindig is szerettem a vígjáték(szerű) könyvek szétszórt karaktereit. Mivel nem tudunk meg róluk sokat, lehet őket szeretni vagy utálni. Én inkább szerettem őket, néha szörnyen idegesítőek voltak, de végül is az emberek ilyenek. Mi is nyavalygunk és siránkozunk, átéljük az ingadozósabb korszakot, amikor éltet a boldogság és sokszor a bánat is. Nem ítélem el őket, képes voltam elfogadni mindnyájukat olyannak, amilyenek.
Még a borítóra térnék ki. Félreértés ne essék, szép lett, gondolom Hanna szerepel rajta a kutyusával, de a többiek hol vannak? Jobban festene, ha Márk, Flóra és Móni is ott virítanának, hiszen ők négyen tulajdonképpen egyenrangúak, nem választhatjuk szét a társaságukat.
Az utolsó oldal után csalódott voltam, hogy nincs megfelelően lezárva. Furcsa, nem nőtt a szívemhez, mégis olvastam volna kicsit tovább, hiszen ez az epilógus nem epilógus, hanem ugyanolyan fejezet, mint az előzőek. Az epilógusban engedjék le a függönyt, és ha az olvasóra akarják bízni, hogyan alakul ezek után a sztori, akkor tényleg úgy intézzék a lezárást, hogy ne legyen hiányérzetünk!
Mindent összevetve egész kellemes könyv, a habosabb, szappanoperásabb fajtából. Volt, ami tetszett benne, volt, ami nem, és szokásomhoz híven a jobb dolgokat helyezem előtérbe. :) A közeljövőben viszont nem fogok több Fejős Éva regényt olvasni, később talán, de nem garantálom.

Történet: Ha fáradt és nyúzott az ember, jó, ha komolyabbra vágyik, a rossz vicc feeling sugárzik róla. (Az előbbibe tartozom.)

Fogalmazás: Éva mellőzze a káromkodásokat, és helyettük pakolja meg a regényeit érzelemmel. Egyébként gördülékeny, a további műveiben bizonyára fejlődést mutat majd.

Borító: Szép, rikító lett, a hiányosságait fent leírtam.

Kedvenc karakter: A négy főszereplő, valamint Móni remek lánya, Lili, és Márk elképesztő nagyanyja, Lujza :D

Ami megragadott: Vámpika kalandjai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése