Oldalszám: 260
Kiadás éve: 2011
Úgy érzem, nehezen leszek képes leírni a véleményemet. Talán csak azért nem dobtam el magamtól a könyvet, mert tiniként meg tudom érteni a szereplők érzelmeit...
A cím és a fülszöveg önmagáért beszél, Hannah Baker, mielőtt öngyilkosságot követett el, csinált néhány kazettát, azzal az elképzeléssel, hogy hallgassák meg azok a személyek, akik miatt erre esett a döntése. Clay Jensennek fogalma sincs arról, mi köze lehet Hannah szörnyű tettéhez, ám ahogy egyre több kazettát hallgat meg, annál inkább tölti el kínzó bánat.
Eleinte minden csapnivaló volt. Az okokat, melyeket Hannah felsorakoztatott az elején, egész egyszerűen nevetségesnek találtam. Ha valaki tinédzser, elkerülhetetlen, hogy ne alázzák meg legalább egyszer az iskolában. Nincs olyan, hogy ne lenne egy borzalmas, ciki vagy éppen szánalmas pillanat. Mindenki életében előfordul ilyen! Az már más tészta, ki hogyan éli meg, miként dolgozza fel az őt ért "traumát". Tisztában vagyok vele, hogy a trauma azért kicsit erős szó, de a kamaszok idegei nem túl masszívak... Bármi, még a legapróbb sértés, amit igazából viccnek szántak, elboríthatja olyannyira az agyukat, hogy rögvest eszükbe jusson az öngyilkosság. Manapság szerintem az is, aki nem akar öngyilkos lenni, eljátszik a halál gondolatával. Hogy vajon milyen lehet. Akadnak olyanok, akiknek ez később problémákat okoz, de a legtöbben inkább elfelejtik. Egyeseknek nyilván nehéz lehet elvonatkoztatni a témától, de higgyétek el, sokkal jobban teszi az ember, ha megpróbál mással foglalkozni. Ha én szomorú vagyok, és azon kapom magam, hogy a halálon elmélkedek, igyekszem száműzni a fejemből. Bekapcsolok egy jó zenét, megnézek egy klassz filmet, bármit, ami elterelheti erről a gondolataimat. Mindig van számunkra valami, ami segíthet. A kérdés csak az, hogy engedjük-e, hogy segítsen. Nem pedig az, hogy akarjuk-e. Mindenki azt akarja ilyen esetekben, hogy a segítségére siessenek. Hannah is erre vágyott. De nem engedte. Megkaparinthatta volna a segítséget, mégis elszaladt előle. Ha nem engedjük, a remény is elfogy...
Na, és most akkor felmerülnek a kérdések. Miért nem váltott Hannah iskolát? Nem tudjuk, mert sosem került szóba. Az író említhette volna, de akkor nem születne meg ez a regény és nem azon lenne a hangsúly, amire fektetni szerette volna. Ő mindenáron egy öngyilkos lány világáról kívánt írni. Sajnos nem sikerült megütnie a kitűnő szintet, de a történet sok szempontból elgondolkodtató. Igen, Hannah átiratkozhatott volna más iskolába, de könnyen lehet, hogy a múltjától akkor sem szabadulna. Rengeteg lány nem tudja túltenni magát a korábbi szörnyűségeken.
Eme kritika megírása közben szinte csak feltételes módban beszélhetek. Elmondhatta volna Hannah a szüleinek, kezelhette volna pszichológus, satöbbi. Temérdek "volna", "ha" és "bárcsak". Nem az adott szituációra figyelünk, hanem arra, hogyan lehetne jobb.
Nyilatkoztak már úgy Hannah-ról, hogy nem depressziós volt, hanem szimplán hisztis. Szerintem nem volt hisztis és nem is nagyon depressziós, talán csak iszonyatosan magányos. A magányról persze ő is tehet, hiszen nem hagyta, hogy közelebb kerüljenek hozzá bizonyos személyek. Például Clay, a szülei, vagy akár egy tanára.
A szereplőkről nem derül ki sok, Hannah áll a középpontban, éppen ezért őt ismerjük meg. Clay-en keresztül ő meséli el a sztorit. Hasonlít ez egy előadásra, ahol Hannah közvetíti, Clay és a többiek pedig a közönség.
Ezt a könyvet azért nem szeretik, mert nem tudnak teljesen ráfókuszálni. Csakis arra koncentrálnak: miért? Lehetett volna, azt kellett volna... NEM! Itt így volt, és kész. Igenis léteznek ilyen lányok, akik nem a helyes úton jártak, és nem térítették őket oda. Téríthették volna, de ez nem történt meg. Ha nem úgy történt, rágódhatunk rajta, de egyszerűbb elfogadni.
Történet: Ebben a kritikában én is mondtam okot, miért nem szeretik. Ám ezt kifogásnak is tekinthetjük. Nekem van egyetlen okom rá, miért szerettem meg mégis a végén. Megértettem. Azonosultam vele, elfogadtam ilyennek és megértettem.
Fogalmazás: Gördülékeny, kissé átlagos.
Borító: Gyönyörű lett!
Kedvenc karakter: Hannah, Clay, Tony
Ami megragadott: Amikor Hannah a költészetről beszélt. Onnantól fogva kezdtem tényleg megérteni őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése