Oldalszám: 482
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Bihari György
Aki olvasott már könyvet Joditól, tudja, mire lehet számítani. Könyörtelen, szívbemarkoló és elgondoltató történeteket ír, szereplőire bőven rájár a rúd, nem kímél senkit, a képünkbe vágja, hogy milyen a világ.
Mindig is nagyra becsültem Jodit, tökéletesen képes ingázni több szemszög és idő közt a regényben, ráadásul egy ilyen történet megalkotása kétségtelenül bonyolultabb, mint másnál, hiszen annyi orvosi szakkifejezés van benne, hogy az írónőnek biztos utána kellett érdeklődnie embereknél, akik azt az adott foglalkozást képviselik.
Egy amis farmon halott újszülöttet találnak az istállóban. Az ifjú, tizennyolc éves Katie Fishert tartóztatják le, azt feltételezve, hogy titokban megszülte, aztán meggyilkolta gyermekét. Ellie Hathaway vállalja Katie védelmét, aki merőben különbözik az amisok világától, mivel mindaddig nagyvárosban élt. Nehéz tortúra vár rá, be kell illeszkednie a kisujja körmükig vallásos emberek otthonába, de ez még nem minden, ugyanis egy olyan ügybe keveredik bele, amelyben a helyzet eleinte kilátástalan. Ám a kilátástalan lassan kiszámíthatatlanba vált át...
Jodi regényeinek történései mind rejtélyen alapulnak. Adott egy dolog, ebben az esetben egy halott baba, mi pedig az olvasás haladásával rábukkanunk a kulcsra, megfejtjük a titkot és meglepetésben sem lesz hiányunk. De amikor azt hisszük, rájöttünk az igazságra, a legváratlanabb pillanatban hozakodik elő a vádlott azzal, amivel bár számoltunk, mégis arculcsapásként ér.
Nem egy könnyed olvasmány, főleg azoknak, akik nem tartoznak az efféle neveltetésbe. Az amisok szokásai és életkörülményei körbeölelik a regényt, ezáltal pedig minket is. Nem csodálkozom, hogy Ellie mennyire idegennek érezte magát először, majd a végén túlságosan hozzászokott az életmódjukhoz.
Ellie, az ügyvédnő, akit egyben a család rokonának is tekinthetünk, talpraesett és szimpatikus karakter. Őt is sok dolog nyomasztja, közel van a negyven felé, a nyolc éves kapcsolata szakítással zárult le, azonban remekül végzi a munkáját, és jól tud zsonglőrködni egyszerre több labdával.
Katie egy... fogalmam sincs, hogyan jellemezhetném. Igazi jókislány, aki szót fogad a szüleinek, nincs egy alkalom se, hogy elmulasztaná a teendőit a faluban, valamint már-már szinte irritálóan csökönyös! Tagadja, hogy szült volna, hiába mutatja ezt az eredményt az összes orvosi eszköz. Ellie nem megy sokra vele, ezért keresi fel régebbi barátját, Coopot. Ó, Coop!
Ő az egyik oka annak, hogy az ügy mégse olyan veszett, mint amilyennek tűnik. Ő az, aki tutira nem tökéletes, számomra és Ellie számára viszont igen. Imádtam a fickót!
A többi szereplővel nem volt bajom, a Katie-hez kapcsolódó személyek közül szerettem a bátyját, akit Jacobnak hívnak, az anyukáját, és természetesen Adamet ^^ Talán az apja nem furakodott közelebb a szívemhez, de nagyon nem fontos a karakter.
Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit írhatnék. Félek, hogy a mondanivalómban spoiler veszély állna fenn, úgyhogy azt teszem még hozzá, hogy olvassátok el bátran ezt a könyvet, ne riasszon el tőle semmi! Szeressétek úgy, ahogy én, hökkenjetek meg rajta annyira, mint én. Merthogy jómagam hogy szerettem és mennyire hökkentem meg? A válasz: Imádtam és totál leblokkoltam a hirtelen bekövetkezett eseményektől.
Utóirat: Valamikor majd újra kéne olvasnom. :)
Történet: Elképesztő, szuper, és elfecsérelném rá a jó összes szinonimáját! Csak a végével van kivetnivalóm, ugyanis azt nemigen lehet értelmezni, tehát logikai bukfenc... Ettől (nem könnyen) eltekintve azonban imádtam.
Fogalmazás: Jodi stílusa nem nehéz, nem is unalmas, egyszóval remek!
Borító: Nagyon tetszik, a kíváncsi szempár kölcsönzi a könyv hangulatát.
Kedvenc karakter: Ellie, Coop, Katie
Ami megragadott: Szőröstül-bőröstül az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése