Oldalszám: 328
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Komáromy Zsófia
Mostanában gyakrabban érkeznek bejegyzések, ami arra enged következtetni, hogy nincs jobb dolgom itthon az olvasásnál. Lehet rettegni, mert bár nem szeretek negatív kritikákat írni, a TVD regényváltozata olyannyira feldühít, hogy a haragtól vezérelve mégis képes vagyok rá. A 9. (!) részben főhőseink immár egyetemre mennek. Elena és Stefan szokásukhoz híven undorítóan boldogok, a többiek jó előérzettel állnak hozzá az új iskolaév kezdetéhez. Damon megváltozott, sokkal megértőbb mindenkivel, szóval az eleje tisztára rózsaszín. Ám a gonosz egyfolytában kísérti őket, hiába küzdöttek már meg vele annyiszor. Az egyetemről ijesztő módon tűnnek el a nebulók, szétmarcangolt holttestekre bukkannak, így Elenáék azt se tudják, melyik új ismerősükben merjenek bízni.
Mit mondhatnék? Jó volt? Szar? Izgalmas vagy unalmas? Fogalmam sincs. Egyszer élveztem, beleéltem magam az olvasásba, máskor álmosan csukódtak le a szemeim a méla unottságtól. Valahogy olyan felesleges kötetnek érzem ezt. Ami a 10. részben következik, bőven belesűríthette volna Smith ebbe is. Ideges leszek, ha eszembe jut, ezután hány részt tervez még kiadatni a nő. Nem tudom, meddig akarja húzni, de előbb-utóbb megunjuk...
Aminek örülök az az, hogy van egy karakter, akit eddig utáltam, most azonban megváltozott a véleményem iránta. És ez a személy nem Elena, habár reménykedtem, hogy végre megjön az esze... Egy pillanatra azt hittem, helyes döntést hoz azzal, hogy elengedi mindkét szerencsétlen srácot, de később megint ugyanolyan hülyén viselkedett. Nem halad a karaktere semmit, ismét az unalmas, agyrohasztó nóta: Stefan élete szerelme, úgyis őt választja (plusz kiegészült azzal a rajongása, hogy Stefan a nagy Ő), de itt van Damon, akit szintén szeret. Bemagyarázza magának, hogy Stefant választja majd, de addig hadd játsszon egy kicsit Damonnal is, miért ne? Gyűlölöm a csajt! Azt hajtogatja, nem akar Katherine lenni, ennek ellenére ugyanazt csinálja, mint ő. Mekkora logika, mekkora ész!
Mi a helyzet a többiekkel? Unalmasak. Stefan eddig se volt valami ígéretes, Meredithszel semmi baj nincs, fejlődő vámpírvadász, Mattben sincs kulcsfontosságú, Damon pedig már nem az a Damon, akit korábban őrülten imádtam.
Észre lehet venni, kihagytam valakit, ő pedig nem más, mint Bonnie. Az elején lecsaptam volna, mint egy legyet, de a végére szimpi lány vált belőle, aki már nem csimpaszkodik folytonosan Damonra. Változott a véleményem Bonnie-ról, pedig eddig utáltam a naivságát, a gyerekességet és az alaptalan irigykedését, ebben a részben viszont új kapuk nyíltak meg előtte is, és ő kihasználta a lehetőségeket. Jót tett neki az elevenség. Remélem, a következő részben nem okoz csalódást! :P
Csatlakozott a szereplőgárdához egy srác, Zander és egy lány, Samantha. Nem árulhatom el, milyen új színeket hoznak majd a sztoriba, csak annyit, hogy a kedvenceim lettek mindketten. Örülök, hogy azért akadnak még jó karakterek!
Dióhéjban ennyi. Néha jó volt, néha nem. Egyszer olvasós kategória, de holnap elkezdem a folytatást.
Történet: Nem feltétlen rossz, a szerelmi háromszöggel való szarakodás az agyamra megy. Emiatt nem haladunk semmit, ha nem erre koncentrált volna az írónő, akkor jobb lett volna.
Fogalmazás: Voltam már jobb stílus tanúi is.
Borító: Tetszene, ha nem sorozatos koppintás volna.
Kedvenc karakter: Bonnie, Zander, Samantha
Ami megragadott: Semmi extra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése