Szurovecz Kitti - Gyémántfiú 3. Smaragdfény

Szurovecz Kitti - Gyémántfiú 3. Smaragdfény
Oldalszám: 354
Kiadás éve: 2013

Úgy döntöttem, mivel a Smaragdfény volt a legjobban várt könyvem az idén, valami különlegesebb bejegyzést írok róla. Nagy felhajtást csaptak körülötte, főleg a borítóval kapcsolatos terveknél vetődtek fel kérdések, ugyanis Kitti facebook oldalára rengeteg gyönyörű borító érkezett. A karácsonyi kívánságlistámon szerepelt a könyv, szóval huszonnegyedikén ott várt rám a fa alatt. :)

Bár Kitti lapjára nyáron feltöltött az írónő néhány újdonsült fejezetet, csak a prológusba és az első fejezetbe lestem bele. Nem szeretek neten olvasni, ezért is várakoztam türelmesen. Nagy volt az öröm, mikor végre a saját példányomat tarthattam a kezemben. Miután megcsodáltam a borítót és megszaglásztam a friss lapokat, hátrairamodtam az olvasói véleményekhez, és hatalmas megdöbbenésemre ott virított az enyém is!

Óriási boldogsággal öntött el, hogy az én véleményem is bekerült, mert sose gondoltam volna, csak elküldtem Kittinek, mit gondolok a regényéről, és lássatok csodát! :) Ott áll hátul a nevem...

A fülszöveg azonnal nyugtalanító hatást kelt, Nick magyarországi szeretőjén, az évekkel ezelőtt leukémiában meghalt Rebekán van a hangsúly.

Egy házaspár, akiknek megvan mindene. Mesés, Hollywood-i karrier, két csodálatos gyerek, impozáns villa Beverly Hills-ben. Ami pedig a legfontosabb: Heily és Nick egymás iránt érzett szenvedélyes szerelme mit sem csökkent az évek során.
Csakhogy egy ártatlan, családi ünnepen történik valami.
Felbukkan egy titokzatos asszony, aki a megszólalásig hasonlít Nick balkézről született kislánya, Nikki édesanyjára. A helyzet lehetetlen, valószínűtlen, ijesztő, hiszen a nő sok évvel ezelőtt meghalt. Az ismeretlen ismerős megjelenése valóságos lavinát indít el: az álompár kapcsolata, tehetséges kamaszlányuk törékeny lelkivilága, és maga, a féltett családi egység is veszélybe kerül, miközben mindenki azon kattog: Miért tért vissza ennyi év után?

A prológus után évekkel később indul be a történet. Nikki itt már tizenhárom éves, régen elfelejtette Rebekát, és abban a tudatban nevelték fel, hogy Heily az édesanyja. Eközben a szerelmespárnak született egy imádnivaló kisfia, Brandon. A család nagyon boldog, napjaik teljes gondtalanságban telnek, mígnem Nikki a Színésznő Leszek Projektjét kezdi boncolgatni. A szülők aggódnak érte, kalitkába zárt kismadárként kezelik, Nikki azonban egy kis szabadságra vágyik. Nick nővére, az immár kismama Melanie mindenben támogatja unokahúgát. Ronald, Melanie barátja félti szerelmét, aki jóformán az összes előtte sorakozó vakmerő kalandba fejest ugrana. Egy családi ünnepen Nick észrevesz egy nőt, aki ugyanúgy néz ki, mint Mihalik Rebeka, egykori magyar származású szeretője. Ez azért is megdöbbentő, mert a nő évekkel ezelőtt elhunyt leukémiában. Itt kezdődnek a bonyodalmak, izgulhatunk, hogy vajon hogyan oldódik meg ez a súlyos helyzet?

Nagyon örültem Rebeka, vagyis most már Rebecca visszatérésének. Mindig is ő volt a kedvenc karakterem, az első kötetben akkora önzetlenségről tett tanúbizonyságot, hogy egy percig se kételkedtem a karakter szándékaiban. Szinte az egész család azzal vádolta, a bosszú céljából bukkant fel, de én végig tudtam; ilyesmiről szó sincs! Eltelt sok év, de képtelen voltam elképzelni azt Rebeccáról, hogy ártani kívánna Nicknek és Nikkinek, akiket korábban annyira szeretett.

Heily borzalmasan kiborul a hír hallatán. Imádom Heilyt, de itt kissé irritált a viselkedése. Azt szajkózta, bízik Nickben, mégis rettegett, hogy a férje megcsalja őt Rebeccával. Ezt nem nevezném feltétlenül bizalomnak, azonban meg is lehet érteni Heilyt, hiszen Rebecca visszatérése gyökeresen megváltoztathatja az eddigi "mese habbal és csokiöntettel" életet. 

Kitti egy új karakterrel rukkolt elő, a tizenhét éves Daniel Norton személyében, aki Hollywood jelenlegi leghíresebb filmjének főszereplője. Családi háttere abszolút nem kedvező, szülei szüntelenül marakodnak, apja a szerencsejátékok rabja, anyja aljas és tehetetlen. Nikkivel egy szereplőválogatás során ismerkedik össze, és bár van némi korkülönbség, szépen lassan vonzalom alakul ki köztük.

Megkedveltem Danielt, nagyon bátor és őszinte fiú, barátai nincsenek, magántanárnál tanul, mégsem eveznek egy csónakban Nikkivel, hiszen Nikki életébe azért járult egy kis szín. 

Ne feledkezzünk meg Eric Averyről, Lianne Anderson ex-vőlegényéről. Ő most Nikki keresztapja, a család hálájuk jeléül befogadta, amiért réges-régen megmentette Heilyt és a pöttöm Nikkit. Eric azóta sem nyert feloldozást, még mindig gyötri a bűntudat. Plasztikai sebészként dolgozik, és az egyik páciense, Rebecca Monroe iránt különös érzelmeket táplál.

Rebecca... A Manderley ház asszonya. Olyan sok Rebecca alak jelent meg a regényben, hogy egyszerre két történetbe is betekintést kaphattam. Ismerem a Manderley ház asszonya című regényt. Nem olvastam (még!), de a musicalt láttam, és mivel az nagy hatást gyakorolt rám, a Smaragdfényben tett utalások meghozták a kedvemet az elolvasásához. :) 

Most, hogy így nagyjából bemutattam a karaktereket, leírom a véleményemet a történetről. Nos, akárki akármit mondd, számomra a Gyémántfiú trilógia szent és sérthetetlen! Nem érdekelnek az esetleges negatív kritikák, a Gyémántfiú akkor robbant be az életembe, amikor óriási szükségem volt rá. 

Ha már ilyen szuper vastag a könyv, legyen izgalmas! Egyetlen órára is alig bírtam lerakni, az események pörögtek, imádtam a karaktereket és úgy mindent!

Egy apró hibára felhívnám a figyelmet, valamelyik párbeszédben Nick ezt mondta: "Hazaküldtem Kachorát, hogy én főzhessek vacsorát. De jó, ez rímel!"

Lehet, hogy a magyar nyelvben rímel, de angolul a mondatnak semmi rímelése nincs. Erre Kitti ügyelhetett volna, nekem kissé zavaró, ha nem veszik észre, milyen nyelvtani különbségek vannak a két nyelvben. (Például a magázódás-tegeződés is gyakori hiba szokott lenni, de ez most nem ide tartozik.)

Ettől függetlenül én imádtam a könyvet. Pazar kikapcsolódás és feledhetetlen élmény volt, biztosan sokszor fogom újraolvasni. Az epilógus után gombóc szorította a torkomat, ürességet éreztem, hiszen ezennel vége a Gyémántfiúnak. Életem legjobb trilógiája! 

Két kamasszal indul, akik visszavonhatatlanul beleszeretnek egymásba, ám a boldogságuk útját akadályok keresztezik. Szörnyű nehézségek árán küzdik le a démonjaikat, de a legvégén minden jóra fordul. Köszönöm, Kitti, hogy megírtad ezt a fantasztikus történetet!

Történet: Örökké tart, annyira a szívemhez nőtt.

Fogalmazás: Kitti egyre többet fejlődik, nagyon tetszik a stílusa

Borító: Szép, de ezt itt szívesebben alkalmaztam volna.

Kedvenc karakter: A jók közül mindenkit szeretek, de ha választani kéne, akkor Daniel és Rebecca. (Stevent és Patrikot hiányoltam.)

Ami megragadott: A Manderley ház asszonyára tett utalások, Benina gyönyörű karakterrajzai, a folyamatos izgalom, Rebecca szívfacsaró vallomása Nikkinek, az utolsó fejezet utolsó mondata... az egész! :)