2014. február 6., csütörtök

Benina - Bíborhajú 2. A boszorka démona

Benina - Bíborhajú 2. A boszorka démona
Oldalszám: 408
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző

Az előző kötet tulajdonképpen egy bevezető rész volt, amely feltárja előttünk a boszorkányok titkokkal teli világát, de nem teljesen. Ebben a részben Benina jobban kibontakoztatta ezt az egyedi, szépen felépített világot. Az első kötet nagyon jó volt, azonnal magába szippantott Benina csodálatos fogalmazása, A boszorka démona olvasására mégis később került sor. De most itt vagyok vele, bár kellett pár nap, hogy átgondoljam a dolgokat, azóta belekezdtem más könyvekbe is, szóval ideje volt megírni.
Két hónap telt el, és az előzőtől eltérően ez a rész boldogan indul. Lin és David összeházasodnak, Claire és Kellan tökéletes páros együtt, nyugodalmas napjaiknak viszont hamar véget vet egy váratlan ellenség felbukkanása, amely súlyos következménnyel jár.
Ha az első résznél néha-néha elkalandozott a figyelmem a betűkről, hát itt nem! Egymás után robbantak be az izgalmasabbnál izgalmasabb események, és soha semmi sem volt kiszámítható, ezért is nehéz letenni a regényt. Hőseinknek, pontosabban Claire-nek itt egy teljesen más dimenzióban kell helytállnia, ráadásul valakivel, akit nem nagyon szívlel. Gondolom, senki számára nem lesz meglepetés, ki az a személy, de ujjongni lehet egy sort a karakter kedvelőinek, köztük nekem is.
Általában nem kételkedek a regénysorozatok folytatásában, ugyanis túlságosan lefoglal, hogy mennyire várom, hogy olvashassam. Most se voltam szkeptikus, bíztam Beninában, hogy hozni fogja a színvonalat, de nem számítottam arra, hogy sokkal jobban tetszik majd, mint A boszorka fénye! Talán az új (és régi) szereplők, új helyszínek és körülmények és a pörgős események váltották ki belőlem ezt a lelkesedést, valamint hogy itt három nézőponton keresztül tálalja az írónő a történetet. Külön pontot érdemelnek nálam a fejezetek előtti idézetek Jane Austentól, illetve az elején még Poe-tól is.
A karakterek kidolgozása fantasztikus! Imádtam a régieket és az újakat is, főként Vickyt! Először furcsálltam a viselkedését, és még haragudtam is Claire-re, hogy nem valami barátságosan viszonyul hozzá, de a haladással együtt szerettem meg Vickyt, igazán szimpatikus védelmező figura lett!

Kellannel korábban csak ismerkedtünk, itt már nem ugyanaz a helyzet, vele kapcsolatban elég sok minden bonyolódott. 
Romantikus jelenetekben sincs hiány, ezeknél szinte éreztem a fellobbanó szikrákat.
Wentworth… Argh! *véleményírás közben megtorpantam, és csak meredten bámulom a monitort, azon kattogva, mit mondhatnék róla* Azért volt egy icipici csalódásom vele és Claire-rel, úgyhogy remélem, a következő részben Benina kárpótol. Félreértés ne essék, imádom együtt Claire-t és Kellant, meg a köztük levő forró jeleneteket, de ettől a Claire-Wentworth dologtól többet vártam, nem sokkal, csak egy kicsivel! Finoman érzékelhető a „kötelékük”, ami bár nem tapintható és alig-alig látszódik, csupán ködösen bukdácsol, mégis van ott valami! És ezt a valamit szeretném én, ha előbújna a homályból.
A szereplőgárdából Hannah lepett meg. Mindig is tudtam, hogy lehetetlen ez a szertefoszthatatlan közöny, még akkor is, ha ő a Bölcs és számára már biztosak a jövő történései. Nem nyilatkozok róla bővebben, ugyanis spoiler lenne, a függővéget viszont ő okozza!
A 3. kötet nem garantálható hamar, de igyekszem, mert kíváncsi vagyok, mivel rukkol elő Benina. A fülszövegét már olvastam, és bevallom, nagyokat hunyorogtam rajta.

Történet: Elképesztően tetszett!!

Fogalmazás: Tökéletes!

Borító: Szép, csak a hópelyhek zavarnak…

Kedvenc karakter: Claire, Wentworth, Kellan, és… Hannah

Ami megragadott: Az egész! (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése