E. L. James - A szürke ötven árnyalata

E. L. James – A szürke ötven árnyalata

Oldalszám: 524

Kiadás éve: 2011
Kiadó: Ulpius-ház
Fordította: Tótisz András

Mivel nem értettem a felhajtást körülötte, elhatároztam, hogy elolvasom. A felhajtás alatt egyébként nemcsak a könyv széles rajongótáborát értem, sokan vannak, akik rühellik. Ezért jöttem én, hogy igazságot tegyek.

Nem emlékszem, mikor kezdhettem el, csak arra, hogy megbotránkozva raktam félre. Végig arra gondoltam, hogy lehet valaminek ilyen botrányosan rossz a fordítása? Emiatt a fogalmazást is totálisan élvezhetetlennek könyveltem el, amióta olvasok, nem találkoztam még ennyire pocsék fordítással. Mikor később újra nekivágtam, sajnos nem változott a véleményem. Rá kellett döbbennem, hogy külföldi eredetű regényeknél mennyire fontos is az, hogy egy tehetséges fordítót ruházzanak fel ilyen hatalmas feladattal. Bár talán az is lehet, hogy képtelenségnek tűnt másképp megoldani, mert az egész alapból el van cseszve…

A történet pedig szerintem sablon. Valahol a neten találtam is róla egy hozzászólást, hogy ezt mintha már olvasta volna régebben. Nos, nekem nincs sok tapasztalatom az erotikus regények műfajából, de a környezetemben levőktől is hallottam, hogy csak a szokásos: zárkózott, szűz lány + milliomos, görög isten pasi = brutál szex.

Nekem nem volt ezzel bajom, arra gondoltam, a sablonsztorikból is kerekedhet ütős. Rágja szét az egér a fene optimista énemet! Nem tetszett, és biztos vagyok benne, hogy itt és most nem velem volt a probléma, hanem sokkal inkább a könyvvel.

Anastasia Steele idegesítőbb, mint Bella Swan. Már az elején is irritált, hogy egyfolytában Christian Grey szemeiről ecseteli, amit az előbb mondott el. Ana biztos nem komplett, a végén ez be is bizonyosodott. Addig reménykedtem, hogy TALÁN, de nem, az a csaj tényleg szörnyen meggondolatlan és logikátlan. Karakterfejlődés terén nincs okom panaszkodásra, ugyanis Ana az elején előszeretettel használt „szent szar” és „szentséges basszantyú” izébizéket később megtoldotta a „szent tehén”, „szent Mózes” és a többi ragyogó „szenttel”. A szókincsével együtt fejlődött a szereplő Ez határozottan karakterfejlődésnek számít, nemde bár? xD

Christian Grey. Időnként azt hittem, sikerül megkedvelnem, aztán kiderült, hogy mégsem. Nincs nagy szükség a bemutatására, de azért jólesik leírni: ő egy szadista, perverz vadállat, és emellett eltörpült számomra minden más tulajdonsága. Arra számítottam, hogy lehull a lepel a múltjáról, aminek következtében egy icipici együttérzést kicsikarhatok magamból iránta. Nos, eleinte kisülhetett volna ebből valami, ugye a Mrs. Robinsonos szál, de az írónő nem tárta fel előttünk bővebben annál, mint amennyit megtudtunk. Így hát sajnos nem nyilatkozhatok másképp Christianról: képzeletemben egy gyönyörű férfi jelent meg, aki gazdag, intelligens, a szexuális „szokásai” miatt pedig nem normális. Anastasia és Christian tehát kétségkívül összeillő páros. xD

A szexen kívül nem szól semmiről ez a könyv. Talán észrevenni benne itt-ott valamit, amiről szólhatna (megint a feltételes mód:(), de nem alkalmazta az írónő, és ezáltal nincs is. A vége mégis nagyon elszomorított. Hamar ki akartam olvasni, de nem jött be, hogy ilyen értelmetlen befejezéssel zárták le. Nem biztos, hogy elolvasom a 2. és a 3. részt, de magamat ismerve, úgysem tudok majd megálljt parancsolni. Hiba volt elolvasnom, és talán ez a hiba később folytatódik. Szörnyen naivnak érzem magam, hogy úgy gondolom, talán még lesz ebből valami. Rosszabb ennél már nem lehet? Vagy igen?

Történet: Az tetszett benne, hogy olvastatta magát.

Fogalmazás: A minősíthetetlen fordítás gyanánt nálam nincs nyert ügye.

Borító: Elmegy…

Kedvenc karakter: Nincs.

Ami megragadott: Semmi extra.

Utóirat: Kíváncsi leszek a filmre. Sajnos Christiant nem az a színész fogja játszani, akit én várnék. Mindegy, a legfontosabb, hogy az alakítás hiteles legyen. Anától tartok, hogy vajon a filmben idegesítőbb lesz-e, mint itt (Bellánál úgy volt :P). Ennyi erővel amúgy egy pornót is forgathatnának. :D Inkább hagyjuk. Szeretném egy időre elfelejteni, és majd később elővenni. Jót fog tenni nekem némi pihenés.