Jus Accardo: Touch - Érintés

Jus Accardo: Touch – Érintés

Oldalszám: 366

Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Lánc Brigitta

Jó az, ha az ember tudja olvasás előtt, hogy amit olvasni fog, tetszik majd neki! (: A Touch már első látásra ilyen volt, így alig vártam, hogy szülinapom után olvashassam! Íme, a fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Az első gondolatom az volt, hogy különös neveket választott az író, mert e fajta nevek nem igazán szerepeltek az eddigi olvasmányaimban. Ennek ellenére egytől egyig nagyon bejöttek.

Amit tudni kell erről a regényről, hogy nincs benne lelassulás vagy unalom. Kale, a fő szála a cselekménynek hamar berobban Dez életébe.

Dez egyértelműen kedvenc karakter. Az ő szemszögén keresztül olvashatjuk, ami által még szórakoztatóbb lesz a történet. Már az első oldalon bebizonyította, hogy bevállalós csaj, és nem riad vissza semmitől. Sokkal jobban a szívemhez nőnek az ilyen erős, „nem adom fel!”, minden nyafogástól mentes főhősnők. Természetesen oka van annak, hogy Dez miért vált ilyen csípős humorú lánnyá, mégpedig az édesapja, Marshall Cross.

Dez apukája egy rezzenéstelen és elég érzéketlen férfi. Felesége meghalt, de erről még sok titok kiderül, és tulajdonképpen erre épül a könyv második főszála. Az anyukára. Az első szál Kale.

Kale… Róla nem muszáj sokat magyaráznom, nyilván mindenki tisztában van vele, hogy teljesen elaléltam tőle. Imádnivaló srác, akinek az a különleges képessége szerint halált hoz az érintése. Dez viszont immunis, tehát Kale CSAK őt tudja megérinteni. A srác Dez apjának az intézményéből szökött meg, képessége miatt gyerekkora óta ott raboskodott. Élete nem volt felhőtlen, olyanra kényszerítették, amit nem akart, ezért is lógott meg. Kale nem ismeri a külvilágot, az emberi kapcsolatok idegenek számára. Mivel Dez az első, akivel beszélgethet és érintkezhet - ráadásul nála még a következményektől sem kell félnie – Dezre is hárul a feladat, hogy felfedje Kale előtt az élet rejtelmeit. Szerettem ezeket a párbeszédeket, és itt nemcsak a csókjelenetekről van szó (bár azoknál nagyokat mosolyogtam (: ), hanem például a „bonyolult” szócskáról. „Nem szeretem ezt a szót” – Kale morcosan ki is jelentette, mire Dez: „Senki sem szereti.”

Milyen is lenne egy klassz történet szerelem nélkül? (: Nos, Kale ellenállhatatlan jégkék szemei, szeretetéhsége és kíváncsisága olyan aranyos, hogy szívesen lettem volna Dez helyében! De milyen szerelem is lenne az, ha nem jön képbe valami zűr, méghozzá egy másik srác, Alex személyében?

Alex Deznek az exe, akire a lány még mindig haragszik. Alexnek szájpiercingje van (!), amit máskor gusztustalannak találnék, most viszont kivételt teszek. Az igazság az, hogy én igyekeztem ellenszenvet táplálni Alex iránt, mégsem ment. Lehet, hogy megérdemelne pár pofont, ezt elismerem, de képtelen vagyok utálni őt. Nem, nem és nem. Nélküle üres volna a sztori, kellett oda az a pici kis bökkenő. Ja, és imádtam a közös jeleneteit Dezzel.

A történet fordulatos, eseménydús és izgalmas. Ha picit kilendültünk a futkározásból, Dez és Kale igazán szenvedélyes jeleneteket töltöttek el együtt. Ilyenkor vadalmavigyorral a képemen olvastam. A vége függővég, vagy mi a szösz, először csak hunyorogtam és ráztam a fejem, aztán nyugtáztam magamban, hogy „folytatást most rögtön!”.

Történet: Szükségem volt rá! Nagyon tetszett.

Fogalmazás: Dinamikus, humorral fűszerezett.

Borító: Tökéletes!

Kedvenc karakter: Dez, Kale, Alex

Ami megragadott: Az egész!