J. A. Redmerski - Az örökké határa

J. A. Redmerski – Az örökké határa

Oldalszám: 366

Kiadás éve: 2014
Kiadó: Ulpius-ház
Fordította: Medgyesi Csilla 

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Általában bízom egy könyv folytatásában, ezúttal azonban kicsit húzogattam a számat és csikorgattam a fogamat. Ha arra gondoltam, milyen könnyen elcsesződhet egy tökéletesen lezárt történet következő része, csak jobban féltem a csalódástól. Elhatároztam, hogyha rosszabb is lesz, nem teheti tönkre az első rész varázsát, nem és kész! S lássatok csodát, kellemesen csalódtam! (:

Az örökké határa bebizonyította, hogy nem minden kapcsolat annyira sérülékeny. A Sors hiába hajszolja őket veszélyes vizek felé, hiába zúdul rájuk cunamiként egy nagyadag hullám, vannak ennél sokkal erősebb dolgok is. Például az egymás iránti szeretet, törődés, megértés és bizalom.

Ahogy haladtam, a lelkesedésem is nőtt, hiszen bemutatták a fejezetek, hogy az első rész tényleg csak a kezdet volt, és lehet még egy kicsit fokozni. (:

Észrevettem, hogy A soha határa kritikámban nem tettem említést Camryn barátnőjéről, Natalie-ről. Nos, nem volt valami szimpatikus, inkább idegesítő és ribancos. Egyetértettem Andrew-el, mi ketten először nem igazán kedveltünk, aztán rájöttem, hogy Natalie is csupán egy esendő ember, aki később helyrerakja magában a hibáit. Ebben a részben már csak Camryn aranyos, kelekótya barátnője volt, aki többször is megmosolyogtatott.

Camryn az egyik legkidolgozottabb női karakter eddigi olvasmányaim során. „Pillanatnyi gyengeségei” és szomorkodása teljesen elfogadhatóak, és imádtam, hogy ismét mennyi értéket talál önmagában és az életében.

Andrew Parrish… menj a pokolba! Hogy tudnak egyesek ilyen pofátlanul tökéletesek lenni? Oké, most jöhetnek a „senki sem tökéletes” szövegek, szarok rájuk! Ez a pasi még mindig az, akire a lányok vágynak, aki megtanítja, hogy kell élvezni az életet.

Persze az útjuk néhol döcögősen kanyargott, és még így a végén se mondanám, hogy ők ketten célba értek, hiszen annyi új út, új élmény vár rájuk. :) Abban viszont biztos vagyok, hogy hiába áll előttük sok terv és cél megvalósítása, a legfontosabb céljuk beteljesült, ez pedig a boldogság. :) És én elképesztően örülök annak, hogy ők boldogok! :))

Történet: Nagyon szerettem <3

Fogalmazás: Gyönyörű!

Borító: OMG! *.* Wow… *.* stb. :D

Kedvenc karakter: Andrew és Camryn

Ami megragadott: A szereplők kapcsolata.