Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály

Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály

Oldalszám: 372

Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Borbás Mária

Sosem mutattam különösebb érdeklődést a könyv iránt, ugyanis azt hittem, gyerekes és komolytalan témája lesz. A fülszöveg szintén nem hozta meg a kedvemet, a borító azonban erősen vonzott. Amikor már hozzám került a könyv, félretettem, és másokkal foglalatoskodtam. Meg kellett jöjjön a kedvem az olvasásához. Én az a fajta moly vagyok, aki csak akkor kezd neki egy regénynek, ha már elérkezettnek látja az időt. Bár most is vacilláltam a Pokoli szerkezetek és a Vaskirály közt, de végül erre esett a választásom.

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

Akármire is számítottam az elején, semmi nem úgy történt. :D Tulajdonképpen már el is felejtettem, mi volt az, amire számítottam, mert csak simán sodródtam az árral. Hagytam, hogy elvezessenek Sohaföldre, hagytam, hogy a képzelet világa eluralkodjon felettem. Igen, korábban egy meseként vélekedtem a könyvről, és tényleg tündérmesébe méltó elemek keverednek benne, mégis sikerült érdekesebb képet festenie elém egy mesénél. Az biztos, hogy hamarosan elolvasom a Szentivánéji álmot, hiszen annak néhány karaktere igen fontos szerepet kapott itt. Például Puck, Oberon és talán Titánia.

Ami a legjobban tetszett az egészben, az Sohaföld. (: Nem garantálom, hogy jó ötletnek tartanám, ha filmet forgatnának a Vaskirályból, mert akkor romba dőlne az, ahogy az én fejemben megteremtődött Sohaföld. Ezt pedig nagyon nem akarom. Tökéletesen elképzeltem a helyszíneket és minden kis lényt. Öröm volt elmerülni ebben a birodalomban, még a gonosz manócskák sem tántorítanának el tőle. xD Olyan, akár egy álom, legalábbis így jelennek meg a fejemben a tündérmese álmok.

Maga az alapsztori izgalmas, keveredve a Szentivánéji álom történetével és egyedi, önálló eseményekkel. Meghan célja, hogy kiszabadítja a kisöccsét, csakhogy az nem annyira egyszerű, mint azt gondolta. Eltökéli, hogy „oké, megkeressük Ethant, aztán hazamegyünk és elfelejtjük”, aztán persze különféle akadályokba botlanak. Meghan bődületesen abszurdnak mondja az egész varázsosdit, és folyamatosan újabb fura lényekkel találkozik. Vannak segítőkész, aranyos figurák, azonban itt sem húzódnak háttérbe a ronda, hegyes fogú vakarcsok. :D

A karakterek. Meghannal semmi gondom nem akadt. Szerintem megvolt benne a kellő kitartásérzék, és nem is nyavalygott. Belevaló lány, főleg a végén mutatott példát, amikor tulajdonképpen az apróbb csetlések veszedelmesebb utakra terelődtek.

Puckot sajnos nem tudom a kedvenceim közé sorolni. Próbáltam megszeretni, de valami visszarántott a szándéktól. Gonosz vagyok, ha azt kívánom, Meghan és közte ne legyen több barátságnál?

Drága Ashünkről hallottam ezt-azt (:D), és alig vártam, hogy felbukkanjon. Nem okozott csalódást, vérbeli jégherceg, akinek a páncélba bújtatott szívében mély érzelmek viaskodnak a badguy imidzs ellen. Imádtam őt és Meghant együtt, habár hiányoltam az izzóbb jeleneteket. Remélem, ebből több lesz a következő részben, és azt is, hogy vele, nem pedig Puckkal.

Akit rögtön megkedveltem, aki Sohaföld mellett szintén óriási hatást gyakorolt rám, ő Kacor, a macska. A humorával, valamint furfangos elméleteivel rengeteg színt vitt a történetbe, nélküle talán üresnek is éreztem volna. Enyhe spoiler a zárójelben! (Mikor Kacor feltűnt a végén, rám tört az ujjongás. Egyébként is vártam, szóval nagyon megörvendeztetett!) Spoiler vége!

Sok-sok képet találtam Kacorról, és nehezemre esett eldönteni, melyiket biggyesszem ide, de a nyertes ez lett.

Hívogat a második rész, és nem állhatok ellen neki, ahogy Meghan sem állhatott ellen Ashnek. (: Kíváncsi leszek, hogyan folytatódik, már most temérdek kérdés kavarog az agyamban.

Történet: Imádnivaló és szuper pörgős!

Fogalmazás: Gyönyörűen választékos, ennek köszönhetően született egy csodálatos világ számomra Sohaföldről.

Borító: A „very cool” kategória. A „very-very cool”! *.*

Kedvenc karakter: Kacor, Meghan, Ash

Ami megragadott: Leírások Sohaföldről és Kacor jelenléte, hűsége.