Agatha Christie - Tíz kicsi néger

Kötelező olvasmány szezon 3. Agatha Christie – Tíz kicsi néger

Oldalszám: 234

Eredeti megjelenés éve: 1939

Körülbelül fél órája fejeztem be a könyvet, és biztos vagyok benne, hogy egész nap ezen fogok agyalni. :D Mivel a „fogalmam sincs, mit írjak” szindróma lépett érvénybe, bemásolom a fülszöveget, ami szerintem megadja a hangulatát a sztorinak.

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

A vége felé már nem tudtam, miben higgyek, mire számítsak, és mitől féljek. Rájöttem, hogy a fejemben levő gyanúsítottak közül egyiket se lehet logikusan megmagyarázni, hogy miért követne el ilyen tettet. Nagyon óvatosan írom per pillanat a véleményemet, mert vigyáznom kell, nehogy bármit is elspoilerezzek. Azt hiszem, ha bemásolom ide a történetben meghatározó szerepet játszó mondókát, semmit sem fogok elkiabálni. Íme:

„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.”

De igazából még ez a mondóka sem ad ésszerű magyarázatot. Hogy miért történt minden úgy, ahogy történt, csupán az epilógusban derül ki. 

Amire az összes olvasó rádöbben: szörnyen rémisztő belegondolni a szereplők helyzetébe. Emlékszem, hogy amikor már csak négyen voltak, féltek egymástól, mégis muszáj volt bízniuk egymásban. Másképp nem cselekedhettek.

Elkezdtem, és csak haladtam vele, fogytak az oldalak, a mondókának a sorai, a kis négerszobrocskák. Egyetlen hétvége a Néger-szigeten, és minden megváltozott. Egy dologban vagyok biztos, miután a végére értem a könyvnek: akárki olvassa, nem fog rájönni, ki volt a gyilkos. ;) Kifelejtettem valamit? Ja, igen! Életem legjobb kötelezője, és nagy valószínűséggel legjobb krimi-olvasmánya. Ajánlom mindenkinek!

Történet: Elképesztően izgalmas, fordulatos, titokzatos. Mikor már nagyon eldurvul, és egyre kevesebben maradnak a Néger-sziget vendégei/rabjai, az olvasó félni kezd, aztán mikor teljesen kitárulkozik az ügy, csak az motoszkált bennem: miféle eszelős perverz talál ki ilyet, mint amit a gyilkos? :D

Fogalmazás: Végre egy olyan kötelező/klasszikus, ahol nem szájbarágó mondatok várnak ránk, hanem gördülékeny, könnyed, mégis hátborzongató oldalak.

Borító: Sok fajta borítóba csomagolva láttam már, de szerintem ez itt a legjobb.

Kedvenc karakter: Mindenki.

Ami megragadott: Az egész.