Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Leiner Laura – Akkor szakítsunk

Oldalszám: 336

Kiadás éve: 2014
Kiadó: Gabo 

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története

„Kezdetben gimnazista tiniregényt varázsolt. Nem középiskolás fokon. Aztán bábeli zűrzavart álmodott. Fesztiváli könnyedséggel. Most éjszakai rohanást vizionál. Véget nem érő érzelmekkel. Hagyjátok magatokat olvastatni vele.”
Kirády Attila, az Origo kreatív igazgatója, az szjger.hu egyik megalkotója

Halogatni akartam a kritikám megírását, de minek? Nem lehetek lusta, és molyon már amúgy is lejegyeztem az alapokat.

Oké, nyilván az első két mondat után morcosnak tűnhetek, nem túl fényes bevezető volt. Pláne, hogy úgy érzem most magam, mintha nem is kritikát írnék, hanem inkább naplót. Furcsa, azt hiszem, ismét előjött a „véleményt kreálok Leiner Laura legújabb könyvéről” helyzet. Hogy én mennyire szeretem ezt a helyzetet! (:

Amint kirakták Facebookon a borítót, azonnal meg is osztottam, hogy „wáááá, nem bírok várni, keeeell moooost!!!”. Ebből is látszik, mennyire lázba hozott egyik kedvenc írónőm újabb szuper regényének egyre közeledő megjelenése. A fülszöveget elolvasva olyan szélesen vigyorodtam el, hogy attól féltem, megfájdul a szám. Én imádom Szilveszter napját. Történhet akkor bármi, nem ronthatják el a kedvemet, mert tudom, hogy az éjfél lepergésével belevetjük magunkat az újévbe, új esélyekbe, új boldogságokba. Ilyenkor vagyok a legoptimistább és lelkesebb.

Mikor megkaptam a könyvet, csak másnap vágtam neki. Már reggel totális izgalomban égtem, simogattam a csodálatos borítót, a suliban alig vártam, hogy hazajöjjek, és elkezdhessem. Hallottam már róla ezt-azt, de rájuk se rántottam. Hű madaraim azt csiripelték, hogy tetszeni fog. Hogy őszinte legyek, tényleg tetszett, és nem is átlagos módon, azonban ahhoz kétség sem fér, hogy Laura előző regényei sokkal nagyobb hatást gyakoroltak rám. Itt elmaradt a sírva röhögés. Emlékszem, kicsit elszomorodtam a rövidségét illetően, de aztán rájöttem, hogy egyetlen éjszakát bemutatva ez igenis sok!

Liával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Az elején irritált a gyerekessége és még jó pár tulajdonsága, húzogattam a számat rendesen miatta, később azonban megkedveltem. Úgy gondolom, váratlanul érte őt ez a Szilveszter éjszaka, ahol felborult minden, és talán a vége felé ő is máshogy látta a dolgokat.

Az antipatikus karakter számomra inkább Eszti volt, és nemcsak az ominózus ügy gyanánt, hanem már az elején is a folyamatos nyafogásával. Csabi és ő eleinte amolyan „egyre megy” kategóriába sorolhatóak voltak nálam… eleinte. Csabi néhány emlékezetes tanácsot osztott meg Liával, és ezzel nekem is örömet szerzett. SPOILER A ZÁRÓJELBEN! (Csabi semleges szereplőből csak később nőtte ki magát nálam, miután együtt éreztem vele. Nem én tapasztaltam, hogy milyen, ha megcsalnak, hanem az életemben levő egyik legfontosabb személy. Oké, nálunk persze nem a „benyomok, mint állat” megoldás virított a lehetőségek közt, de hát a mai fiatalság általában így reagál a nehezebb ügyekre. Egyébként nem tartom helyes megoldásnak, viszont meg tudom érteni.) Spoiler vége!

Norbi se nem Cortez, se nem Szasza, hanem szimplán Norbi. Cortezt és Szaszát rajongásig imádtam, felírtam a nevüket a radíromra és a füzetem margójára. Nos, Norbi nem lépett a rajongás szintre. Aranyos srác, de kábé ugyanúgy vagyok vele, mint Liával. Összeillő páros ők ketten, bár volt bennem egy kérdőjel, hogy mi lesz velük. Mivel elég kiszámíthatatlan páros, a végkifejlet is kiszámíthatatlanra sikeredett.

Ákos az egyik kedvenc karakterem. Erősen rádumáltam az agyamat, hogy ne nézze már szerencsétlent Fluor Tomi fannak a sok „mizu, Lia?” kérdésével. :D Ákosnak egyetlen érdekfeszítő célja volt aznap éjjel: eljutni az Astoriához, de szegénykém folyton eltévedt és máshová kóválygott. Édes, vicces srác, nagyon belopta magát a szívembe. (:

Hümm Miklós pedig… hmmm. :D

Aki azonban mindenkit felülmúlt nálam a szereplőgárdában, ő Lia bátyja, Szilkó. Te jó ég! Mikor megpillantottam a nevét a sorokban, el sem akartam hinni. Szilveszter. Istenem, hogy én mennyire imádom, imádom, imádom ezt a nevet! Eltűnődtem, egy tízes skálán mennyire lehetek elfogult, aztán csak legyintettem. Na és, ha elfogult vagyok? Imádtam Szilkót! Ha nem Norbit, őt biztosan felfirkantom valamelyik unalmas fizikaórán a füzetemre vagy a radíromra. A csípős stílusa, az egyedi humora, az éles esze… Team Szilkó!

Az epilógusnál lehervaszthatatlan mosoly terpeszkedett az arcomon. Tökéletes, méltó lezárása lett a sztorinak! Miután becsuktam, magamhoz öleltem a könyvet, hiszen ez a „kontaktus” régi szokás Laura fantasztikus regényeinél. Szép élmény volt az Akkor szakítsunk, kiszámíthatatlan történettel, klassz szereplőkkel, humorral és Szilveszterrel. Egy újabb szuper Leiner Laura könyv. :) Köszönöm!

Történet: Szeretem! <3

Fogalmazás: Már hiányzott Laura remek stílusa. (:

Borító: Csillagos ötös!

Kedvenc karakter: Szilkó, Ákos

Ami megragadott: Szilveszter