Benina: Bíborhajú 3. A boszorka városa

Benina: Bíborhajú 3. A boszorka városa

Oldalszám: 344

Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző

  

Méltó vagy rá? Kellan Black a Sellők átkának hála beléphet a boszorkák ősi városába, Moldomusba. Az ok, amiért vállalja a megalázó szerepet, hogy kivívja a Méltóságot, mellyel elnyerheti szerelme, az egyik Utolsó, Bíborhajú Boszorka, Claire White kezét. Világok sorsáról dönthetsz, és megváltoztathatod a jövőt. Claire Moldomusba menekül legnagyobb ellensége, az apja támadásai elől. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy a csodálatosan tiszta városban minden más, mint aminek első látásra gondolta. Az új bonyodalmak régi ellensége karjába kergetik, és onnantól kezdve kőkemény döntéseket kénytelen meghozni. Belehaltam, kiürültem, állattá váltam nem bírtam érezni többé. Victoria Cat, akit Boszorkák védelmére teremtettek mindenét elveszíti, amikor egy Testőr életét előbbre helyezi egy Bíborhajúnál. A több mint négyezer éves szolgalelkű lény története életre kel a lapokon. A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba. Figyelj! Nehogy szem elől téveszd a sárkányt!

Két nap alatt kivégeztem. Nem bírtam magammal, fogyasztottam az oldalakat, a történet az előzőeknél is jobban elvarázsolt. Emlékszem, mekkora reményeket aggattam az első részhez, mégsem hozott égig érő áttörést. Ma már belátom, hogy talán csak a falánkságom miatt volt így, hiszen a következő rész teljesen lenyűgözött. Szünetet tartottam, aztán újult erővel temetkeztem a számomra új rész világába. A boszorka démonának epilógusa sok kérdőjelet hagyott maga után, és a fenti fülszöveget böngészve elég furán hunyorogtam. Sellők? Te jó ég, gondoltam, utoljára a H2O lehetett a sellős élményem, de az nagyon!

Összefoglalva csupán az alapsztorit: Mivel Claire az Utolsó tisztavérű Bíborhajúak egyike, a leánykérés némi hercehurcával jár Kellan részéről. Próbáknak vetik alá, és ha teljesíti őket, méltónak tekintik Claire kezére. A pakliban az is benne van, hogy sellővé változik, a szárazföldön viszont rúttá válik a teste. Elutazik Claire-rel Moldomusba, ám eközben mindenkinek van valami titka, és a bonyodalmak úgy adódnak, hogy nem számítanak rá.

Az egyébként ritka, hogy a prológussal rögtön belegázolnak a lelkembe… Hannah a kedvenc szereplőim között van, és mélységesen elszontyolított, hogy nem élhet normális életet, amit megérdemelne.

De csak haladjunk szép sorjában!

Claire-ből egyre erősebb főhősnőt farag Benina. Az első részben kicsit meglepett, hogy nem ismeri be, milyen képességekkel rendelkezik valójában. Mostanra sokat fejlődött, igaz, hogy a hibáival is meg kell birkóznia.

Kellan szemszöge élvezetes, és csípem a fickót, azonban nem az én álomsrácom, szóval ne aggódj, Claire, nem muszáj osztozkodnunk! :D

Vicky történetét is megismerhettük a Cat-ek Krónikáinak hála. Körülbelül úgy bámultam a sorokra, mint valami csillagszemű lány a kedvenc meséjére; csodálatos volt, de egyben kiborító is. Ahogy Vicky a szabad akaratért küszködött az elején, és közölték vele, hogy nem fog tudni kialakítani önálló cselekedeteket… Sikerült megharagudnom Hatredékre (asszem így hívták). Lucasnak pedig ezer köszönet, vigyázzon továbbra is a lányra. (:

Hannah sorsa felől azért reménykedtem, hátha férkőzhet még az életébe egy fényesebb jövő. De már megszoktam, hogy az írók hébe-hóba túlságosan igazságtalanok a szereplőikkel. A kislányra én sosem Bölcsként tekintettem, mert az, hogy valaki nyolc-kilenc évesen cipelje a hátán ezt a feladatot, nekem szomorú.

A többieket is megemlítem. Linnek örülök, az első részben szerettem, és a gonosz oldal nem az ő helye! Milan karaktere érdekes, várom az ő könyvét. Szimpla kedves srácból kezd „ááá, de imádom” pasivá avanzsálni.

Wentworth. Imádom őt, annyira önzetlen Claire-rel. Végig hangsúlyozta, hogy mindegy ki mellett, csak Claire boldog legyen, az ő boldogsága a legfontosabb. Mégis arra várok, hogy egy csipetnyi önzőség is furakodjon közéjük. Különös ez a dolog velünk olvasókkal és a kedvenc álomsrácainkkal. Sóvárgunk feléjük, miközben drukkolunk neki, hogy összejöjjön az imádott lánnyal. Csak szerintem Wentworth esetében sajnos lehetetlen, és nem is repesnék, ha Kellant boldogtalannak látnám. Benina, Te meg az imádnivaló karaktereid!

Ó, és Nice! Nem értem, miért bántja szegénykét Wentworth, én szívesen megsimogatnám.

A fogalmazás pedig mintha szintén egy szereplő lenne a regényben. Tökéletes! Gördülékeny, emellett választékos, az írónő gyönyörűen használja a szavakat.

Történet: Ömlengések és spoilerezések után röviden és tömören: Imádtam!

Fogalmazás: Nem titok, Benina stílusa hatalmas sikert aratott nálam.

Borító: Szép lett!

Kedvenc karakter: Mindenki, akiről a véleményemben jókat áradoztam.

Ami megragadott: Az egész.