Oldalszám: 281
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Manó Könyvek
Fordította: Kökény Pál
Karácsonyra kaptam meg, ahogy akkoriban az első részét is, mégis hónapokat vártam az elolvasására. Ne kérdezze senki, hogy miért, de a Lélektársak trilógia összes része sokáig álldogált a polcomon, mielőtt a kezembe vettem volna őket. Olvasás után pedig hitetlenkedtem magamon: miért vártam én ennyit ezekre a szépséges drágákra? :D
Az első részben Sky és Zed által megismerhettük a Benedict famíliát és a savantokat. Újabb csemegét fogyaszthattam a fantasy kínálatból, olyat, amit addig senki se tálalt.
Következett Phoenix és Yves története. Egyszerűen nagyszerű volt, a főhősnőt közel éreztem magamhoz, és újra a Benedicteknél bóklászni is nagy élményként szolgált.
Ebből a két részből következtetve akadt némi elvárásom Crystal és Xav sztorijával kapcsolatban. Természetesen pörgős cselekményre, szerethető karakterekre, finom romantikára vágytam, ahogy azt megszokhattuk.
Az eleje elképesztő, de komolyan. Crystal bemutatja a családját, leginkább a nővérét, Diamondot és önmagát. Éppen Denverben tartózkodnak, amikor a Sors összehozza őket Trace Benedicttel. Diamond első látásra szerelmes is lesz, és rábukkan a lélektársára Trace személyében. Később az esküvőt tervezgetik. Eközben Crystal Xavhoz kerül közelebb, habár az ő viszonyuk kissé viharosabb. :D
Nos, eleinte furcsának véltem Diamondot és Trace-t, de egyben jót derültem rajtuk. Aranyos párocska, akik rögvest egy hullámhosszon vannak. Az előző lélektársas "tapasztalatainkhoz" képest ez rendhagyóbb, mégis megbékéltem velük.
Nekem Xav a kedvenc Benedict srácom már az első résztől fogva. Zed a kemény, rejtélyes, hiszen rajta keresztül utaztunk a savantok világába, és akkor Sky és mi is még teljesen tudatlannak számítottunk.
Yves a furfangos, helyes kis cukorpofa okostojás, kapcsolatuk felépítését imádtam, ahogy Phee megtanul bízni a srácban.
Xav pedig a leleményes, humoros, imádnivaló és még ragozhatnám tovább, hogy számomra mennyire fantasztikus fiú. A beszólásaival nálam mindhárom részben jeleskedett. Szeretem azokat a srácokat, akik az idegesítő és általában marha mulatságos poénjaikkal képesek nyúzni egy csaj idegeit. :))
Crystal nem okozott csalódást. Karakán, őszinte, valódi harcos főhősnő, akinek a savant képességei ugyan lassan tárulkoznak ki, de tartogat meglepetéseket. Tetszett, hogy remekül megállja a helyét az emberek és a savantok világában egyaránt. A körülötte lebzselő személyeket megkedveltem, a főnöknője igazán kedves, a filmes stáb tagjai pedig elbűvölőek, sokat mosolyogtam rajtuk. :)
Sokat dobott az is a sztorin, hogy Joss nem hanyagolta el a többi Benedictet sem. Lehetetlen nem rajongani értük, mind annyira szuperszonikusan csodálatosak és lenyűgözőek, hogy alig találni megfelelő szavakat. :D Óóó, és SPOILER kérek szépen egy Victor + Afganisztán börtönében sínylődő csajszi történetet, arra nagyon kíváncsi lennék. :D SPOILER VÉGE!
Az ellenség itt sem húzódik vissza. Figyelmeztetek mindenkit, aki még nem olvasta, és hátra lapozna a szereplők rövid bevezetéséhez, hogy inkább ne tegye, mert lelőnek ott egy poént. Én szerencsére nem láttam, ugyanis valami hülye női megérzés miatt nem kutakodtam hátul, és kellemesen ledöbbenhettem a történet haladása közben. Köszönet a női megérzésemnek. :D
Na, és ami magasabbra emelte az egészet, az a helyszín, Velence volt. A szerző leírásai gyönyörűek a városról, a szemem előtt lebegtek az utcák, a látnivalók.
Kicsit rövidre sikeredett ez a kötet, elviseltem volna körülbelül 50
oldalt még. :D A lezárás tökéletes, egyben szívszorító is, hiszen
hangsúlyozza, hogy kész, ennyi volt… Az újraolvasás viszont csalogat a
közeljövőre nézve.
Igaz, hogy néhol előbújt belőlem a falánk, mohó csaj a srácokkal
kapcsolatban (xD), de a három grácia, Sky, Phee és Crystal is
szimpatikusak voltak. Köszönöm az írónőnek az élményt, imádtam!
Történet: Izgi, humoros, letehetetlen!
Fogalmazás: A szóhasználat választékos, élvezetes, a leírások Velencéről tökéletesek!
Borító: Huh... Olyan, akár a Phoenix kifordított változata. Tetszik, de ennek jobban örültem volna.
Kedvenc karakter: Az egész Benedict család minden lélektársukkal együtt. :D
Ami megragadott: Minden.
A Lélektársak - Crystal az utolsó Könyvmoly Párbajos olvasmányom, tehát vele intek búcsút a Párbajnak. Teljesítettem az "A" listámat, és ha jövőre is lesz ilyen Párbaj, biztosan jelentkezek, de akkor megpróbálkozom a 11 könyves verzióval. :)) Köszönöm, hogy részt vehettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése