1. Boldog karácsonyt, Bimbi!
2. Találkozunk soha többé!
3. Csókolj, vagy üss meg!
4. Rázd meg, gyerünk, vetkőzz!
5. Félek tőled, vigyázz rám!
Eddig is nagyon vártam az Aktust, de az előzménynovellák elolvasásával sikítozva követeltem, hogy most rögtön jelenjen meg! :D
Különböző időben játszódnak, szóval aki az olvasásuk előtt áll, mindenképpen szánjon egy percet a novella felett levő információkra, amelyeket Levente megosztott velünk. Ha azokba belepillantunk, sokkal fesztelenebb, szórakoztatóbb lesz az olvasás!
A sztori két eszméletlenül egymásnak teremtett emberről, az intelligens, karakán Annáról és a titokzatos, sokoldalú, izgalmas Antonról mesél. Kapcsolatuk már első találkozásuknál viharos, a sorokból visszaköszön, mennyire szokatlan viszonyól van szó.
Nem írom le, mik történnek velük, mert a novellák olyan életmódról számolnak be, ami érdeklődést és olvasást érdemel az olvasók részéről. Nagyon összetett, ugyanis van benne jellemfejlődés, ezt pedig imádom. :) Ha egy férfikarakter leküzdi néhány tulajdonságát a szerelemért, számomra hatalmas öröm.
A novellák felváltva íródnak Anna és Anton szemszögéből egyaránt. Mindkettőt ugyanúgy élveztem, Anna nézőpontja kifejezetten üdítő volt, Anton gondolatai pedig lehengerlő hatást gyakoroltak rám. Mint mindig, Leventének ismét sikerült erős karaktereket bemutatni, akikkel könnyű azonosulni, emellett hamar megkedvelni őket. Anna pont az a habitusú nő, akiről szívesen olvasok. Tudom, hogy követ el hibákat, de képes ésszerűen cselekedni. Nem dobja el az agyát egy férfi miatt, a humora se kutya, tehát rendkívül elégedett vagyok vele.
Anton. Nos, először is eredeti a neve! Még sosem találkoztam ezzel a névvel. (: Az tagadhatatlan, hogy ilyen különleges, nem egyszerű pasihoz pontosan ilyen eredeti név is passzol! Az előbb írtam, hogy hatást gyakorolt rám. Bizony, és mindez azzal kezdődött, hogy körülbelül két mondata után levett a lábamról a dumájával. :D Eleinte csupán nagyokat vigyorogtam, aztán úgy emlékszem, a negyedik novellánál szinte könnybe lábadt a szemem. Leventének őszintén gratulálok, csupán pár részbe foglalt novellánál efféle jellemfejlődést véghez vinni fantasztikus! Konkrétan leesett az állam, ahogy jobban megismerhettük Antont és közben megérthettük, hogy mit miért tesz.
A stílus erőteljes, magával ragadó, egyedi, a szóhasználat pedig választékos. Bevallom, engem legelőször a fogalmazás nyert meg, amikor a Barbibébit és a Bomlást olvastam. Levente a novelláknál is brillírozik, ennek köszönhetően remekül telt az estém, amit Annáéknak szenteltem.
Ó, és az ötödik novellának súlyos függővége van! Csak kapkodtam a levegőt, a szavam is elállt. Túlságosan is elmélyültem a szövegben, és így kizökkenni belőle döbbenetes volt!
Én teljesen belebolondultam a novellákba, és szerintem egy újraolvasást is megejtek valamikor. :) Köszönöm az élményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése