Suzanne Collins: Mockingjay – A kiválasztott

Suzanne Collins: Mockingjay – A kiválasztott

Oldalszám: 432

Kiadás éve: 2010
Kiadó: Agave Könyvek
Fordította: Totth Benedek

A három kötetet a könyvtárnak hála egymás után olvashattam, így a Futótűz függővége csak egy pár nap erejéig nyúzta az idegeimet, utána belevetettem magam az utolsó részbe. Félve álltam hozzá, az ilyen történetek utolsó részei mindig tartogatnak fájdalmas haláleseteket, szívszaggató érzelemleírásokat, vívódásokat. 

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Sajnos nem tetszett annyira, mint az első két rész, de a vége felé olyan hatást gyakorolt rám, hogy egy ideig nem tudtam kiverni a fejemből…
Nekem a kezdetek borongós hangulata emlékeztetett a Farkashalálra, ami szintén egy trilógia befejező kötete. Megismerkedhettünk a Tizenharmadik körzettel, Katniss-ék a közelgő háborúra készültek. Peeta hiányát – bármennyire is csalódást okozott az előző részben – erősen érzékeltem, és alig vártam, hogy visszakapjuk. Bár az ő karakterét még mindig nem tudom hova tenni… Nem álomsrác, de a trilógiában az egyik kedvencem.  

Sokszor unatkoztam. A könyvben az volt a hiba, hogy nem kötötte le kellőképpen a figyelmemet. Peeta visszatérésénél és Johanna szerepeltetésénél viszont ismét bekapcsolódtam a történetbe, izgultam és azért fohászkodtam, hogy ne legyen túl tragikus. Számomra azonban mégis annak tűnt.

A szerelmi „háromszög” vagy nem kellett volna ide, vagy intenzívebbé kellett volna tenni. Katniss megzavarta az elmémet, nem akartam, hogy Bellává vagy Elenává változzon. Aztán egy olyan rész következett, ami miatt büszke lettem a csajra. Peeta és Gale furcsa eszmecseréje után kijelentette, hogy az életben maradáshoz egyikükre sincs szüksége. Piros pont!

Gale remélem, megtalálta a boldogságot. Ennyit hozzáfűznivalót intézek a pasi felé, ugyanis nem került közel a szívemhez. Ne kérdezze senki, hogy miért!

Haymitch és Finnich egyformán fontos helyet foglalnak el nálam. Finnick remek barát, és imádtam amiatt, hogy így rajong Annie-ért. Ó, és mérges vagyok… SPOILER! Miért halt meg?! :(:( Haymitch olyan, akár egy báty és egy apa keveréke. <3

Katniss mellett Johanna a kedvenc női szereplőm. Kőkemény, merész lány, megkedveltem a szókimondóságáért. Az előző részben nem volt a szívem csücske, most azonban az ő jelenléte tette szórakoztatóbbá az eseményeket. 

A vége, ahogy az írónő bemutatja a háborút és azt, hogy mi megy végbe Katniss lelkében, elképesztően szívbemarkoló. Sokkoltak az események, sütött a sorokból az, hogy igen, a háború, a csaták ilyenek. Megölik a szeretteinket, amellett örökös félelembe is taszítanak és rémálmokkal tarkítják előtte és utána az éjszakát. Az epilógus tetszett, örültem, hogy ők ketten nem szakadtak el egymástól, és ha ezt nem is tárta fel az írónő, tényleg szerelem van köztük. Összeillő páros, csak kár, hogy nem bontakoztak ki. Mindenesetre nem romantikus elemek szövik át a regényt. 

Az Éhezők viadala trilógia igazán szórakoztató, elgondolkodtató, sokszor mélyenszántó olvasmány volt, ami valószínűleg eszembe fog jutni, ha a korábbi könyvélményeimen morfondírozom. :))

Történet: Enyhén jellemezve keserédes. A fordulatok édesek, viszont ha ezek a fordulatok bántják a kedvenc szereplőimet…

Fogalmazás: Nincs benne hiba. 

Borító: Az eddigiek közül a legjobb! Imádom! 

Kedvenc karakter: Katniss, Peeta, Haymitch, Finnick, Johanna

Ami megragadott: Johanna és a meghökkentő utolsó fejezetek.