William Shakespeare - Rómeó és Júlia

William Shakespeare - Rómeó és Júlia
Oldalszám: 148
Eredeti megjelenés éve: 1597

Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.

Történetünk – avagy én és a Rómeó és Júlia

9 évvel ezelőtt kezdődött. Hazajöttem az oviból, szaladtam a nappaliba anyához, aki éppen egy filmet nézett. Vagyis… kicsit más volt, ugyanis színpadon játszódott és ismeretlen nyelven énekeltek benne. A színészek lélegzetelállítóan festettek. Két táborra voltak osztva, és én akkor még nem tudtam a nevüket, csak a piros és kék ruhájuk alapján különböztettem meg őket. Lenyűgözött az egész, viszont a vége borzasztóan megrendített. Anyának kellett elmagyarázni, hogy ez nem igazi, nem haltak meg, csak eljátszották. Ez volt a Romeo et Juliette musical francia nyelven.

Beleszerettem a musicalbe, a történetbe, a zenéjébe, Verona hangulatába. Meghatározta a napjaimat, az egészet kívülről fújtam, és franciául meséltem (halandzsáztam :D), valamint énekeltem (kornyikáltam :D) szinte mindenhol, még az oviból hazafelé jövet a buszon is. :D A papám szerint az ottani idős emberek mosolyogva és elragadtatva hallgatták (a zseniális francia kiejtésemet xD), amit a mai napig alig hiszek el. :D

Nemsokára, úgy emlékszem, egy évvel később a magyar musical feldolgozás következett. Mai napig azt mondom, ne kérje senki, hogy válasszak a francia és a magyar között, mindkettőt ugyanannyira imádom, mindkettő elképesztő hatással van rám.

12 éves koromban olvastam el. Különleges volt, nem ugyanaz, mint a musical, de a varázslat ott sem maradt le. :) Egy sakktáblaként képzeltem el, a fehérek a Capuletek, a feketék pedig a Montague-k. Harcolnak, kiütik egymást, majd a végén patthelyzet alakul ki.

Írnám, hogy sok minden változott, de nem ez a legjobb szó; inkább sok minden megerősödött. A Rómeó és Júliától olyan dolgokat kaptam, hogy csak később jutott időm értékelni az ajándékot. Úgy nyitotta fel a szemem, hogy olyan eseményeket láttam, amelyekről fogalmam se volt, hogy léteznek. Ezek a dolgok, események, ajándékok felbecsülhetetlen értékűek. Olyanok, amelyeket soha nem vehet el tőlem senki, ugyanis mindvégig itt lesznek a szívemben, és soha nem is felejtem el őket. :)

A karakterekről, az érzéseikről és cselekedeteikről megvan a saját, titkos véleményem, amit megtartok magamnak. Azt viszont megsúghatom, hogy mindenki a kedvencem. :)

Most, hogy nyolcadikban kötelező olvasmány, gondoltam, a formalitás kedvéért elolvasom. :D Az utolsó sornál rázott a hideg rendesen…

Összegezve, a Rómeó és Júlia rengeteg érzelmet vagy ahhoz hasonlót váltott ki belőlem. Végtelen örömöt, fájdalmat, izgalmat, reményt, önmagam áltatását, döbbenetet, csalódást, dühöt, szeretetet. Mindig reménykedem, amikor megnézem vagy elolvasom, hogy most jó vége lesz, stb. :D

Szerintem a világ legszebb szerelmes története. :) Köszönöm, hogy a részese voltam, vagyok és leszek!

Történet: Feledhetetlen, csodálatos!

Fogalmazás: Komolyan Shakespeare stílusát jellemezzem? :D Kosztolányi Dezső fordításában olvastam, és elragadó! Angolul egyébként biztos baromi nehéz lenne.

Borító: A Könymolyképző által kiadott kötet nagyon szép.

Kedvenc karakter: Mindenki.

Ami megragadott: A musicalben minden. (: A könyvben pedig az erkély jelenet!