Oldalszám: 356
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban
fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen.
Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett
volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört
lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul
éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja
önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de
új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena
lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel
belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott,
ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de
elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell,
a saját élete árán is megvédi az övéit.
Na, így kell elvarázsolni egy könyvvel! ;) Helena eszméletlen jó történetet írt, az Enigma olyan tetőtől talpig
egyediségbe bújtatott regény volt számomra. Már a borítója is magára
vonzza a tekinteteket, és bár egy ideig nem értettem, hogyan kapcsolódik
a történethez, de most, hogy jobban vizsgálgatom, már értem! :D
Rögtön az elején leszögezem, hogy imádom ezt a fajta helyes kis
kezdetet. Miközben Lena megismerkedik az új otthonával, körbepásztázza a
környéket, új ismerősökre tesz szert, folyamatos kellemességet érzek. A
helyszín pedig hatalmasat dobott az egészen! Igaz, hogy január óta nem
szeretjük egymást a lovakkal (pedig én próbálkozom), de az Enigmának
köszönhetően megmelengették a szívemet egy ominózus legelős jelenettel.
:D Talán újabb esélyt adott a békülésre.
Lena nagyon-nagyon szimpatikus, a reakcióival és a gondolataival
mindig alkalmazkodott még a keményebb bonyodalmakhoz is. A képessége
szerintem sok színt mutathatott, és ugye neki is nehezebb volt
beilleszkedni az eleinte ismeretlen környezetbe, mégis állítom, hogy
szerencsés lány! Tündéri emberek vették körül!
Victor már az első pillanatától fogva kedvenc lett! Annyira
empatikus, kedves fickó, hogy én is elfogadnám eddig nem ismert,
rejtélyekkel teli családtagnak! :D Végig gyanakodtam, hogy tutira
kiderül róla valami, aztán nem is lehettem volna boldogabb! :)
Ethel azonnal felkapaszkodott a szívem csücskére. :) Imádom az ilyen
lelkes, „számíthatsz rám” házvezetőnőket! A főztje és a sütijei pedig
isteniek! :D
Zoe és Emma aranyos, csupaszív lányok. Zoe is gyorsan belopta magát a
szívembe, önzetlen, valódi legjobb barátnő. Ráadásul azzal a báttyal
büszkélkedik, aki miatt bizonyára rengeteg másik csaj környékezheti meg.
:D
Alexet néha nem tudtam hova tenni magamban, de átelemezgettem a
dolgokat, és elégedetten bólintottam. Édes csávó, imponált a kitartása
Lenáért. A szerelmi szálat gyönyörűen alakította az írónő!
Ami pedig a legjobban meggyőzött, hogy a történet megőrizte azt a
szeretnivaló egyediségét! Féltettem, hogy egy óriásinak szánt, de
elcsépeltre sikeredett durranás elrontja, és megkönnyebbülésemre semmi
hasonlóról nem volt szó. Könnyedre, mégis izgalmasra csiszolta a sztorit
Helena, nem rohantunk fejvesztve, viszont pörgős, szívdobogtató
fejezeteket is kaptunk, amikor az olvasóban is intenzíven munkál, hogy
„várjátok, jövök én is megmenteni”! Örülök, hogy kiváltotta belőlem
ezeket az érzéseket a könyv! :) Köszönöm az élményt!
Fogalmazás: Az írónőnek szerethető, olvasmányos stílusa van.
Borító: Gyönyörű!
Kedvenc karakter: Lena, Victor, Alex
Ami megragadott: A történet, a helyszín és Victor. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése