Oldalszám: 172
Kiadás éve: 2007
Kiadó: Ciceró
Fordította: Szabó Mária
A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól,
akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor
mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra
indul a hosszú és magas kerítés mentén…
Rengeteget agyaltam, hogy mit írjak erről a könyvről. Végiggondoltam
mindent. Megkérdeztem magamtól, hogy szubjektívan vagy inkább objektívan
álljak hozzá? De még mindig nem tudom…
Olyan sokat hallottam a holokausztról, és mivel szeretem a
történelmet, igyekszem egy kicsit többet olvasni történelmi regényekből.
Csak sajnos fogalmam sincs, hogy ez a könyv melyik korosztálynak
íródott pontosan. Elvégre könnyen lehet vele haladni, kilencéves kissrác
a főszereplő, viszont ha ezt egy kilencéves gyerek olvasná, nem hiszem,
hogy értené is, miről van szó. Pláne, hogy annyi idősen nem is
tanulhatott a holokausztról.
Bruno (te jó ég, miért nem választott az író más nevet?!) szerintem
nem igazán egy kilencéves szintjén van. Olyan tudatlan és néha sajnos
idegesítő, hogy alig bírtam együtt érezni vele. Sőt, valójában két
szereplő volt, akiket tényleg kedveltem, ők pedig Pavel és Smuel. Főleg
Smuel nőtt a szívemhez, nagyon szomorú voltam, hogy ilyen sanyarú sorsra
jutott a többi zsidóval. Brunót pedig egyszerűen képtelen vagyok
megérteni. Egy ötéves is tisztában van vele, hogy mi a helyzet, ha a
barátját soványan, igénytelen ruhában és beesett arccal látja. Ilyenkor
puhatolózni kellett volna, és nem hagyni, még akkor se, ha Smuel fél
felelni a kérdésekre. Na mindegy!
A vége felé azonban már Smuellel együtt sajnáltam Brunót. Csakis az
emberek és a sors kegyetlensége járt a fejemben. És az, hogy mennyi
szörnyűséget rejteget a világ napjainkban is.
Nem tudom, hány éves kortól ajánlom, de én élveztem az olvasását, és a filmre is biztosan sort kerítek majd. :)
Történet: A rövidsége ellenére elgondolkodtató és néhol szívszorító.
Fogalmazás stílusa: Olvasmányos.
Borító: Nekem tetszik, kifejező és figyelemfelkeltő.
Kedvenc karakter: Smuel
Ami megragadott: Inkább megrázott, az pedig a vége volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése