Lakatos
Levente: Loveclub
Oldalszám:
510
Kiadás
éve: 2011
Tegnap este befejeztem a regényt. Később összevissza
tevékenykedtem, a gondolataim mégis körülötte forogtak, mint a körhinta, amire
csütörtökön ültem fel. Nem lesz egyszerű lejegyezni a reakciókat, gondolatokat,
melyek a Loveclub által születtek meg bennem, de én megpróbálom.
Annyi mindent tudnék mondani! Kezdeném azzal, hogy a
Barbibébit anno hirtelen emeltem le a könyvespolcunkról. Ösztönből érkezett
elhatározás volt, kíváncsisággal vegyítve. Vágytam valami újra, egyedire,
eltérőre az előző ifjúsági kamaszregények után. Megkaptam. Lenyűgözött,
megnevettetett, és többször is felspannolt. De valójában én a Loveclubbot
olvastam először, valamikor 2012 ősze környékén. Drága barátnőmnél tanyáztam,
aki akkor már régen rajongója volt Leventének, és mivel érdeklődőnek
bizonyultam, a kezembe nyomta a Loveclubbot, hogy olvassak fel belőle
részleteket. :D Amellett, hogy betegre röhögtük magunkat, felkeltette az
figyelmemet. Nem olvastam végig, de akkor is az volt az első Lakatos Levente
élményem! (: Csakhogy pár nap múlva eltűnt a könyvespolcról. Eleinte nem hittem
a szememnek, hogy most akkor felszívódott, elpárolgott, ellopták?! Aztán
kiderült, hogy Anya eldugta előlem. :D Hiába győzködtem, nem volt hajlandó
előszedni. Gondoltam, rendben, addig itt van nekem a Barbibébi és később a
Bomlás. Kár, hogy miután mindkettőt kivégeztem, Anya hajthatatlanul konok
maradt. Már annyira ki akartam olvasni, hogy kutató hadjáratot indítottam. :D A
tavaszi nagytakarításon azonban eljött a pillantat, és Anya a ruhásszekrényében
turkálva átnyújtotta nekem.
Nos, be kell vallanom most rögtön, hogy imádtam,
különben nem tudnám normálisan megírni a véleményemet. Nagyon tetszett a több
nézőpontos írásmód, a cselekmény, a stílus, a karakterek. Rádöbbentem arra is,
hogy bár kevés krimit olvasok, elképesztően vonz ez a műfaj, főleg az erotikus
thriller. Szeretem, ha egy író ki tud nyílni és sok színt megmutatni a
története által.
A könyv Lilivel indul és vele is fejeződik be. A
lánynak óriási álma, hogy újságíró legyen, és miközben ajánlatot kínálnak neki,
véletlenül egy sorozatgyilkos utáni hajszába keveredik. Vagyis az elején azt
gondoljuk, véletlenül, később rájövünk, hogy nincsenek véletlenek, és mindennek
oka van. Megjelenik Dr. Lengyel, valamint Fényes Laura a nyomozócsapattal.
Furcsa, hogy ezúttal nagyjából ismerjük a gyilkost, mégis tartogat
meglepetéseket! A fejezeteket általában a legizgalmasabb eseménynél szakítja
félbe az író, de hiába szorongtam emiatt, azonnal sikerült belevetnem magam az
utána következő nézőpontba. Üdítő, de egyben különös volt.
Dr. Lengyelt jobban kedveltem, mint valaha!
Titokzatos, higgadt, ugyanakkor kiszámíthatatlan figura, remek megérzésekkel.
(: Laura már a Bomlásban is kedvenc szereplő volt, imádtam rajta keresztül
olvasni a nyomozásról. Társai, Kovács és Farkas szintén a szívemhez nőttek.
Igazából nem volt olyan karakter, aki ellenszenves
lett volna, még Bloodsmoke20 és a körülötte lebzselő lányok se. Az ő
szemszögéről alig bírok bármit is nyilatkozni, módszere meglehetősen eredeti,
és persze nem normális. Beteges cselekedeteik gyanánt bőven van részünk
keményen erotikus jelenetekben. Ó, és megőrjített, hogy nem tudtam, ki az a
Daemon. Az első lehetőség ugrott, a másodikat lehetetlenségnek véltem, az
igazságot pedig hihetetlennek.
Szórakoztató regény volt, lebilincselő
cselekménnyel, ismét megnyerő stílussal, erős karakterekkel. Megmosolyogtatott,
hogy aprócska összefüggéseket talál az olvasó a Barbibébivel és picit a
Bomlással is. Az események pörögtek, őszintén féltettem Lilit, hogy mi lesz
vele. A végén pedig az utolsó mondat, pontosabban kérdés megfogalmazhatatlan hatást
gyakorolt rám, úgy, mint a Barbibébinél. Megkavarta az agyamat, az
elméleteimet.
Reméltem, hogy sikerül majd leírnom a lényeges
dolgokat, mégis annyi minden kergeti egymást a szívemben. Ajánlom annak, aki
egy sötét, ám egyben nagyon színes, nehezen megemészthető rejtélyeket és
élményeket szeretne!
Történet: Lenyűgöző!
Fogalmazás: Tökéletes, imádtam!
Borító: Igen, a legelső borítóba csomagolva van meg,
de szerintem mindegy, melyikkel olvassuk, mindhárom gyönyörű.
Kedvenc karakter: Mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése