Oldalszám: 494
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Maxim
Fordította: Sóvágó Katalin/Vass Alexandra
Weslynben, a connecticuti
gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen
benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna
levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy
öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire
távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a
szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár
ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten
takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a
leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.
Nem
csapom be se magamat, se azokat, akik esetleg az értékelésemet olvassák.
Kifejezetten tetszett. Az egész regénynek a felépítése kiált azért, hogy
végigolvassák. A borítója színvilágával felhívta magára a figyelmet,
tudniillik, imádom a szürkébe torkolló kék (vagy fordítva) színkombinációt.
Kényes témát feszeget, amely ritkán kerül terítékre akár eszmecserék, akár
regényírás során, maximum a híradóban hallunk róla egy rövid, tárgyilagos,
szinte már érzéketlen ismertetőt. Az Elakadó lélegzet viszont bővebben feltárta
ezt a témát: a gyermekbántalmazás. Aki pedig elolvassa, biztosan elgondolkodik
rajta. És ez nagyon jó, mert így legalább megértjük, hogy ha ilyet észlelünk,
azonnal siessünk az illető segítségére.
Picit lassan indult be. Talán befolyásoltak a negatív vélemények, amik igaznak
bizonyultak, mégis bíztam ebben a könyvben. Meg szerettem volna érteni az
üzenetét, mert tudtam, hogy lesz üzenete. És sikerült!
Emmával az egyetlen gond, hogy sokat hezitál, és időnként nem képes dönteni
vagy helyesen dönteni. Pedig szimpatikus lány, tetszett a kitartása, a belső
harca, hogy nem hagyja elveszni magát. Önzetlen, de szörnyen mazochista is
egyben. Én a helyében akkor sem viseltem volna el, hogy megaláznak,
tönkretesznek.
Evan jót tett a csajnak. Igazából az ő jelenléte miatt tartottam Emmát
szimpinek. Például amikor
Drew (-.-") megkörnyékezte őket, Emma is
borzalmasan irritált.
Én örülök Evannek, ő és Emma tökéletesen összepasszolnak. A kapcsolatuk
gyönyörűen halad előre, és remélem, továbbra is szép jelenetekben lesz részünk
nekünk, olvasóknak.
Sara volt a kedvencem. Az egyik legmegértőbb és gondoskodóbb barátnő eddigi
regényeim során. Megmosolyogtattak a ruhatanácsai, amikor pedig annyira
aggódott, törődött Emmával, csak dicsérni bírtam őt. Persze hullámvölgyeik is
akadtak, na de anélkül nem is lett volna életszerű.
Drew felingerelt, ahogy Emma is, ha éppen az ő karjaiban vigasztalódott
(finoman fogalmazva). Nem értem, minek kellett oda, Emma is tök feleslegesen
szórakozott vele. Picit logikai bukfenc szerű lépés volt, mivel amint Evan
visszatért, Emma rohant hozzá. Akkor addig minek használta ki Drewt? Ez
kicsikét lehúzta nálam a történetet.
Emma anyjának a viselkedése dühítő és zavaros. Ha annyira büszke a lányára,
foglalkozzon már vele! Oké, Emma nem igényelte tőle, de akkor is! Egy anya, ha
büszke a lányára, és szereti, sűrűbben keresse meg, miután rendeződtek a
dolgai!
Carol és George mindketten utálatosak és undorítóak. Emlékeztettek engem egy
házaspárra, akik régen, úgy két éve majdnem ugyanígy bántak a nevelt lányukkal
egy sorozatban. A különbség annyi, hogy ebben a sorozatban később letisztázták,
itt viszont… Szerintem súlyos probléma lehetett a gondolkozásmódjukkal Carolnak
és George-nak.
A vége a szó szoros értelmében TE JÓ ÉG! Igyekszek hamar megszerezni a
folytatást, nagy reményeket fűzök hozzá. Talán még jobban fog tetszeni. :)
Négy pontot érdemel a könyv, mert hatott rám a mondanivalójával, Emma érzelmi
világával és a karaltereivel. Sajnos aprócska hibája miatt csak négyet kap, de
ez olyan erős négyes, ahogy a némettanárom szokta emlegetni németből az
átlagomat. :) Fejlődhet még!
Történet: Szórakoztató, elgondolkodtató!
Fogalmazás: Az írónő stílusa kölcsönözte különböző
helyzetekhez illő, tökéletes hangulatot.
Borító: Hibátlan! Semmi kifogásolnivalóm nincs vele.
Kedvenc karakter: Sara, Evan és félig meddig talán
Emma is. (:
Ami megragadott: A mondanivalója. Letaglózott, hogy
így elém tárták a családon belüli erőszakot, és felzaklatott, hogy milyen
kemény, borzalmas otthonban élt Emma. Időnként összeszorult a szívem, féltettem
és aggódtam érte. Könnyű volt azonosulni vele, de legfőképp Sarával, aki
mindvégig ki akarta iktatni Carolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése