Oldalszám: 400
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Molnár Edit
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar.
És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja,
hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek
keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy
„túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az
egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a
lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…
Na, a Dublin Street a második arany pöttyös könyv, amit olvastam. :) A
fülszöveg nagyon érdekfeszítő, a borító pedig csodálatos, szóval
kíváncsi voltam rá. Mégis olyan sokáig halogattam az elolvasását, hogy
nem igaz… Azóta hallottam róla negatívumokat, melyekkel egyet tudok
érteni, de mindentől függetlenül nagyon-nagyon tetszett a könyv!
Néha boldogan tapsikoltam, néha elszorult a szívem, néha
idegeskedtem miatta. Olyan volt számomra, akár egy könnyed szappanopera,
mégis kicsit több.
Az ötlet ígéretes, főleg azoknak, akik szeretik az erotikus
kapcsolatokat. A kivitelezéssel sem volna semmi baj, csakhogy legnagyobb
sajnálatomra becsúszott néhány tényező, amik zavartak.
Jocelyn aranyos, szimpatikus lány volt az elején, és a vége felé
eléggé elszomorított az éretlen, nyafogós viselkedése. Jó pontnak
számított, hogy írói ambíciói vannak, ugyanakkor kellemes időtöltés a
gondolataiban bóklászni, de a hozzáállásával a dolgokhoz nem mindig
elégedtem meg. Örülök, hogy járt pszichológushoz, a terapeutáját nagyon
megkedveltem. :) Próbálok még most is együtt érezni Jocelynnel, de engem
idegesít, ha valaki így kezeli a komolyabb helyzeteket, pláne, ha
konkrét célja sincs ezzel, pusztán a kissé alaptalan makacsság vezérli.
Braden valódi kedélyperzselő pasi. :D Az ő reakciói se nyerték el
maximálisan a tetszésemet, de összességében imádtam a karaktert!
Sokoldalú személyiség, vicces, ellenállhatatlan, érzékeny, sebezhető.
<3
Ellie szintén aranyos csajszi, egy rossz szavam se lehet róla.
Elsőre ártatlannak tűnik, azonban van némi érdekesség körülötte. Itt
Adamre célzok leginkább. :D Elképesztő srác, és káááár, hogy nem
bontakoztatta ki jobban az írónő. Akadtak totál felesleges szereplők,
például Rhian és James, helyettük inkább Adamnek kellett volna
lehetőséget adni. A vallomásától egész egyszerűen elolvadtam, és az
őszinte barátságuk Bradennel is említésre méltó. Szívesebben olvastam
volna ezekről, mint Rhianről!
A stílus szórakoztató, olvasmányos, jókat vigyorogtam. :) Egy
valamit azonban nem értek és nem tudok elfogadni. Mi a nyavalya az, hogy
„szubbasszus”? Hogy lehet valamit így lefordítani? :D Annyi mentsége
lehet, hogy nem használta gyakran ezt a fogalmam sincs, milyen kifejezést, és az
is, hogy akkorákat röhögtem rajta, hogy az már fájt. xD
Néhol harmonikus, néhol viharos regény, ami nem teljesen hibáktól mentes, de én remekül éreztem magam olvasás közben! :)
Történet: Könnyed, kellemes, sokszor heves reakciókat kiváltó.
Fogalmazás: Humorral tarkított, pazarul lehet azonosulni Jocelyn szemszögével.
Borító: Tökéletes!
Kedvenc karakter: Adam, Braden
Ami megragadott: Leginkább a karakterek személyiségét és az erotikus részeket élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése