Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Bane krónikák 3. 4.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale
Oldalszám: 56
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Kamper Gergely

Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az előzetes béketárgyalásokon az árnyvadászok és az alvilágiak között a 19. századi Londonban , két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?

Az első két rész nem igazán nyerte el a tetszésemet, így sokáig vacilláltam, hogy megvegyem-e az újabb novellákat. Örök hála a Lírának, amiért árulták, és Anyának, hogy hamarabb megkaptam tőle a ballagási pénzt! :)

Ezerszer jobb volt, mint az elődei. Imádom Magnust (ezt valószínűleg minden C.C könyveivel kapcsolatos kritikámban meg fogom említeni), és végre nemcsak őt találtam szimpatikusnak. Edmund Herondale hamar levett a lábamról, az elején megmosolyogtatott, a végén meglepett.

Elképesztően boldog vagyok, hogy a gyenge első és második rész után ez mennyire tetszett nekem. :)

Idézetek a könyvből: (forrás: Moly):

"– Elnézést! Bane? – szólt Roderick Morgenstern. – Hallotta, amit mondtam?
– Őszintén sajnálom – felelte udvariasan Magnus. – Egy hihetetlenül vonzó fiatalember lépett be a terembe, és az ön egyetlen szavára sem akaródzott tovább odafigyelnem."

"Magnus mindig is a fekete hajat kedvelte leginkább, most azonban úgy tűnt, vagy a sors kényszerít rá szélesebb látókört, vagy a világ szőkéi fogtak össze, és lettek sokkal szebbek hirtelen."

"– Nem kevesebb, mint négy köztiszteletben álló férfiú utasított, hogy semmi esetre se álljak szóba önnel, ezért megfogadtam, hogy mindenképpen megteszem. A nevem Edmund Herondale. Érdeklődhetnék, önt hogy hívják? A többiek csak „szánalmas, magamutogató boszorkánymester”-ként emlegették.
– Mélyen megindít a kedvességük – közölte Magnus, majd maga is meghajolt. – Magnus Bane, szolgálatára."

"- Kevés szabályhoz tartom magam, de az egyik az, hogy soha egyetlen kalandot sem utasítok vissza".

"– Az ember sok mindent feladhat a szerelemért, de önmagát sosem szabadna feladnia."

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Az éjféli örökös
Oldalszám: 56
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyépző
Fordította: Kamper Gergely

Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel… A tizenhat éves James Herondale-lel.

Kiemelkedően jó volt ez a rész! Döbbenetesen tetszett, és bár nem olvastam a Pokoli szerkezetek c. trilógiát, csak itt-ott hallottam már róla és a szereplőiről egy s mást, de a Bane krónikák 4. meghozta a kedvemet Cassie másik árnyvadász sorozatához. Nyáron 1500% elkezdem!

Ennek a résznek a hangulata ragadott meg leginkább. Magnus betoppan egy családi körbe, ahol Will, Tessa és Jem mennyire szeretik egymást és Jamest. Kicsit keserédesnek hatott nekem a 4. novella, de pont ennek köszönhetően varázsolt el. Köszönöm az élményt!

Idézetek a könyvből: (forrás: Moly):

"– Nem mutatkozik rá véletlenül némi esély – kérdezte Magnus, nem is remélve kedvező választ –, hogy maga valójában el van átkozva, csak szerethetetlennek akarja mutatni magát, hogy megkímélje a környezetét a rettenetes sorstól? Mert azt hallottam, megtörténik néha az ilyesmi."

"– Hogy mi történt? – kérdezte elgondolkodva Magnus. – Nos lássuk csak. Ellopott egy biciklit, és áttekert vele a Trafalgar Square-en úgy, hogy egy darabig még a kormányt sem fogta. Megkísérelt felmászni Nelson oszlopára és megküzdeni az admirálissal. Aztán egy kis időre szem elől tévesztettem, és mire előkerült, már a Hyde Parkban járt, ahol belegázolt a tóba, és széttárt karral azt üvöltötte, hogy „Kacsák, fogadjatok el királyotoknak!”"

"- Will nem a néma testvért látja, amikor Jemre néz. (…). Csak a barátja van előtte."

" – De hát, asszonyom, ön is árnyvadász.
Tatiana Blackthorn összefűzte az ujjait az ölében.
– Én ugyan nem vagyok az.
Magnus egy hosszú pillanatig értetlenül meredt a nőre.
– Á! – szólt végül. – Elnézését kérem. Hm, szörnyen udvariatlan lenne tőlem, ha megkérdezném, hogy ez esetben minek tartja magát? Elképzelhető, hogy esetleg állólámpabúrának?"

Történet: Mindkettő szórakoztató és elgondolkodtató!

Fogalmazás: Gyönyörű. Cassie és Kamper Gergely szinte mindig brillíroznak!

Borító: Az éjféli örökös-é a kedvencem! Csodálatos lett!

Kedvenc karakter: Magnus, Edmund, James, Will, Tessa, Jem

Ami megragadott: A családi kör (: