Charlotte Brontë - Jane Eyre

Charlotte Brontë - Jane Eyre
Oldalszám: 429
Eredeti megjelenés éve: 1847

A híres Brontë nővérek művei közül a Jane Eyre az egyik legnépszerűbb. A lowoodi árva címmel is kiadták, az írónő akkoriban Currer Bell álnéven tevékenykedett testvéreivel. 

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést. 

A regény Jane tízéves korában kezdődik, amikor a nagynénjénél él, Gatesheadben. Szülei meghaltak, így hát a nagybátyja vette magához, de ő is hamarosan távozott az élők sorából. Megígértette feleségével, hogy úgy neveli föl Jane-t, mintha az édesgyermeke lenne, azonban Mrs. Reed önző, irigy szívében teljesen más elképzelések születtek. A ház összes lakója kegyetlenül bánt a kislánnyal, folyton a szemére hányták, milyen gonosz gyerek, és mindenért őt hibáztatták. Egyedül Bessie-t, a házvezetőnőt szerette Jane. 

Nemsokára a lowoodi leánynevelőbe került. Egy kőszívű lelkész, Mr. Brocklehurst szigorú szabályok szerint parancsolt az ott dolgozóknak. A lányok alig kaptak enni, fáztak és abszolút olyan körülmények között éltek, hogy inkább hazavágynának. Igaz, hogy leginkább azokat adják be oda, akik árvák vagy félárvák. Jane barátságot köt egy nála pár évvel idősebb lánnyal, Helennel. Bár más a véleményük a világról, nagyon erős barátság szövődik. Amikor egy életveszélyes betegség söpört végig az intézetben, Helen meghalt. Később az intézetet felvirágoztatták, és miután Jane nyolc évet diákként töltött ott, két évig tanítást vállalt. 

A következő szakasz már Thornifield Hallban játszódik, ahová Jane nevelőnőként szegődött. Ahogy fent is írja, a cselekmény bonyodalma itt veszi kezdetét.

Számtalan érzelmileg súlyosan nyomasztó eseménnyel találkozik benne az olvasó már az elején is. A lowoodi nevelőintézet nem egy vidám hangulatot kelt, a környezet és a körülmények felháborítóak. Meghökkentő részese lenni annak, hogy Mr. Brockehurst direkt hátrányos helyzetbe tereli az ottani életet. 

Thornfield-ben bontakozik ki a romantikus szál, ami az egész történet lényege.
Jane és Mr. Rochester szerelme egészen különleges, a reménytelenben is reményteli. Erősen jelen van, hogy ennek a két embernek társadalmilag hol a helye, és bár elfogadják a helyzetet, ez a gyönyörűen megnyíló szerelem nehezíti, hogy maximálisan megbékéljenek vele.
Az életük mindig más mederben folyik, valahogy sosem maradnak túlságosan hosszú ideig ugyanott, de egymástól nem szabadulhatnak, folyamatosan magukkal cipelik a hiányt.
A kapcsolatuk minden szempontból érdekes, mert hiába alapul a másik megértésén, mindketten makacsok és sokoldalúak. Mintha nem ismernék eléggé egymásnak az összes oldalát, és ennek a sokféle oldalnak köszönhetően bonyodalmak is születnek.

Jane-t nagyon megkedveltem, példamutató, érett, intelligens nő! Sosem viselkedett hálátlanul vagy elégedetlenül, szilárd hitével és erkölcsösségével mindig a jóra és a megengedettre törekedett. Tudatlan kislányból felnőtt, tanult nő lett, műveltségével és türelmével száz százalékig megérdemli az emberek tiszteletét! 

Mr. Rochester… ő egy talány! Jane-nek hála hullanak le róla szépen sorban a rejtélyek. Szeszélyes, kiszámíthatatlan férfi, akinek kalandos tortúra követni a hangulatát. 

"Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!"

Ami a legfontosabb, hogy ők ketten próbálnak egymás nélkül helyt állni az életben, mert valami konok akadály megköveteli tőlük. És mégis ott ég a szívükben, hogy „én csak akkor vagyok teljes, ha ő mellettem van”. 

"Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él."

Még sosem olvastam ilyen nehezen megemészthető történetet és ilyen sokoldalú, különleges szerelemről. Ez a szerelem kissé megmagyarázhatatlan, de magától értetődő is egyben. Köszönöm az élményt! 

Ez az idézet a könyvből remekül bemutatja a cselekményt és annak mondanivalóját:

"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

Történet: Kifogytam a szavakból. Jane és Mr. Rochester, ők a történet.


Fogalmazás: Nagyon tetszett Charlotte stílusa, és az is üdítő volt, hogy E/1-ben olvashattam.

Borító: A filmes borítót illesztettem be.

Kedvenc karakter: Jane, Mr. Rochester

Ami megragadott: Ennek a két karakternek a kapcsolata.