Oldalszám: 522
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Varga Csaba
Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?
A tizenéves Amy lefagyasztott utas az Isten áldása nevű űrhajó fedélzetén, hogy évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait - és az egész Földet -, hogy a szüleivel együtt az Űrbárka program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. De ötven évvel az Isten áldása célba érése előtt, a 42-es fagyasztókamra titokzatos módon lekapcsolt, és Amy kis híján meghalt.
Amy egy érzelemmentes, zárt világban találta magát. Egy űrhajó szép, új világában, melynek lakói a saját szabályaik szerint élik az életüket. Gyorsan rájön, hogy felébredése nem a számítógép hibája volt. Valaki meg akarta gyilkolni. A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy újdonsült barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten áldása rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki egyszer már megpróbálta megölni.
Egy héten keresztül táborban voltam, ami reggel kilenctől este fél hétig tartott. Kimerülve érkeztem haza, nem volt se erőm, se időm olvasni, ezért csak a kedvenc József Attila verseskötetemet lapozgattam. Ám egyik reggel a könyvespolcomhoz lépve önkéntelenül is leemeltem ezt a gyönyörűséget, belepillantottam, és onnantól nem volt megállás! Az első fejezet annyira levett a lábamról, hogy alig bírtam megszakítani az olvasást. A sci-fi műfajtól kissé ódzkodom, félek, hogy unalmas lesz, nem fogok tudni belemerülni az esetleg nehézkesen elképzelt világba, ezért is lepődtem meg, milyen könnyen megtaláltam a közös hangot vele. Nagyon olvastatta magát a drága! :D
A fülszöveg érdekes és meglehetősen részletes beszámolót tart az alapsztoriról. Az első fejezet hangulata nyomasztó, Amy hangsúlyozza, a szülei fontosak az új bolygón lévő élethez, ő viszont nem. Az édesapja választási lehetőséget ad neki, mégis a szüleivel megy. A fagyasztást nagyon megrázóan írja le Amy tolmácsolásában Beth Revis, és utána is folyamatos helyzetjelentést kapunk a lány kusza gondolatairól, miközben a dermedt ébrenlét és a különös álmok forgataga ragadja el.
A következő fejezet egy másik karakter, Koros szemszögét tárja elénk. Ez a fiú az Isten áldásán él, arra várva, mikor jön el az idő, hogy ő legyen az űrhajó vezetője. Koros körbevezet minket az űrhajón, amiről eleinte nem is sejtenénk, mekkora nagy. Megosztja velünk, hogy a jelenlegi irányítót Ősfőnek hívják, és ha az ő ideje lejár, Koros lesz az új Ősfő. Hamarosan rábukkan az űrhajó azon részeire, melyeket mindaddig nem ismert, például a Fagyasztó szint. Ott fedezi fel a 42-es fagyasztókamrát és Amyt, akinek láttán meghökken, ugyanis sosem volt szemtanúja ilyen elbűvölő, napnyugta árnyalatú vörös hajnak.
A fordulat berobban, amint a fagyasztókamrával gondok adódnak, és Amy felolvad a hibernált állapotból. Mikor később magához tér, iszonyatos tortúrával kényszerül csatát vívni: az űrhajó szokásaihoz illeszkedés, a szüleitől távolmaradás, az 50 év raboskodás elfogadása. Szerencsére Koros és a fiú legjobb barátja Harley igyekszenek megkönnyíteni a szorult helyzetet, majd nemsokára nyomozásba lendülnek.
Nem feltétlen a romantika a vezérszál, ez a könyv egy utazás a végtelenbe! Az űrhajón uralkodó körülmények miatt a szereplők bezárva érzik magukat, de ha kibámulnak a világűrbe és megcsodálják a csillagokat, az utazás valóban a végtelenről szól.
Mivel az űrhajón lakó emberek külseje ugyanolyan (sötét barna haj, barna szem), Amy nem is kicsit kívülálló (vörös haj, zöld szem, sápadt bőr). A beilleszkedés nehéz, a szívtelen Ősfő pedig többször is kíméletlenül a szemére hányja: nemkívánatos személy az Isten áldásán. Nem elég a külvilágtól való teljes és hosszas elzártság, Ősfő azt sem akarja, hogy az emberek találkozzanak Amyvel. Habár a lánynak nincs semmi kilátása egy felhőtlen, boldog életre, azért sem hajlandó fogolyként tengetni a napjait. Nem bízza a jövőt a véletlenre, és nem hagyja figyelmen kívül a bonyodalmat, mégis simán zűrbe keveredik.
Korossal aranyos párost alkotnak, de én Koros részéről érzem, hogy többet várna barátságnál. Amy eszét nem veszi el rögtön a szerelem, ezért is kedveltem!
Koros története szintén nem mese habbal, kénytelen elviselni az érzéketlen Ősfő könyörtelenséget. Alapos magyarázattal szolgál az olvasóknak az űrhajó szerkezeteiről, a mellékszereplőkről. A fiú lesz a következő Ősfő, az is süt a sorokból, hogy nem igazán áll készen a feladatra, idegen számára a módszer, amellyel a mostani Ősfő parancsol. Koros beleszeret Amybe, mindenben a lány mellett áll, segíti, amiben csak lehetséges. Amyvel egyszerűbb azonosulni, kellett valamennyit agyalnom, hogy Korost is megértsem. Rokonszenves srác, kíváncsi vagyok a sorsára a következő részben!
Harley a szívem csücskének a csücske lett! :') Ő Koros legjobb barátja, a különleges, tüneményes festő fickó, akit nem lehet nem szeretni! Hűséges, tettre kész barát, támogat jóban-rosszban, felvidít az édes lelkesedésével. Az írónőre elképesztően mérges vagyok. Az zakatolt a fejemben, hogy MIÉRT?! WHY?! WARUM?! Bővebben nem fejthetem ki róla a véleményemet, mert spoileres lenne, de... olvassátok el a könyvet, biztosan ti is annyira megszeretitek, ahogy én! <3
Ősfő a szívtelen, kőkemény gonosz a történetben. Imádtam gyűlölni! Más hozzáfűznivalóm nincs, éppen elegendő melléknevet használtam rá...
Az oldalszám ne tévesszen meg senkit, villámgyorsan haladtam a regénnyel! Peregnek a lapok, foglalkoztatnak az Isten áldása titkai, lekötnek az események és a szereplők. Pár napja olvastam ki, de a kritikámat befejezve véglegesen ráébredtem, iszonyatosan tetszett ez a könyv! Repesek az örömtől, hogy őt választottam a Tesco 30%-os kedvezményénél. Jó döntés volt!
Történet: Ajánlom minden tizenhárom év felettinek! Izgalmas, fordulatos, eseménydús, sokszor vehemensebb reakciókat kiváltó és nem utolsósorban súlyosan függővéges! Mikor jön a folytatás? Kérem szépen most!
Fogalmazás: Abban a stílusban íródott, amit szeretek!
Borító: Imádtam végigfuttatni az ujjaimat a kidomborodott csillagokon, imádtam gyönyörködni a varázslatos színvilágában!
Kedvenc karakter: Harley, Amy, Koros
Ami megragadott: A történet pörgőssége és Harley! :')
A tizenéves Amy lefagyasztott utas az Isten áldása nevű űrhajó fedélzetén, hogy évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait - és az egész Földet -, hogy a szüleivel együtt az Űrbárka program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. De ötven évvel az Isten áldása célba érése előtt, a 42-es fagyasztókamra titokzatos módon lekapcsolt, és Amy kis híján meghalt.
Amy egy érzelemmentes, zárt világban találta magát. Egy űrhajó szép, új világában, melynek lakói a saját szabályaik szerint élik az életüket. Gyorsan rájön, hogy felébredése nem a számítógép hibája volt. Valaki meg akarta gyilkolni. A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy újdonsült barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten áldása rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki egyszer már megpróbálta megölni.
Egy héten keresztül táborban voltam, ami reggel kilenctől este fél hétig tartott. Kimerülve érkeztem haza, nem volt se erőm, se időm olvasni, ezért csak a kedvenc József Attila verseskötetemet lapozgattam. Ám egyik reggel a könyvespolcomhoz lépve önkéntelenül is leemeltem ezt a gyönyörűséget, belepillantottam, és onnantól nem volt megállás! Az első fejezet annyira levett a lábamról, hogy alig bírtam megszakítani az olvasást. A sci-fi műfajtól kissé ódzkodom, félek, hogy unalmas lesz, nem fogok tudni belemerülni az esetleg nehézkesen elképzelt világba, ezért is lepődtem meg, milyen könnyen megtaláltam a közös hangot vele. Nagyon olvastatta magát a drága! :D
A fülszöveg érdekes és meglehetősen részletes beszámolót tart az alapsztoriról. Az első fejezet hangulata nyomasztó, Amy hangsúlyozza, a szülei fontosak az új bolygón lévő élethez, ő viszont nem. Az édesapja választási lehetőséget ad neki, mégis a szüleivel megy. A fagyasztást nagyon megrázóan írja le Amy tolmácsolásában Beth Revis, és utána is folyamatos helyzetjelentést kapunk a lány kusza gondolatairól, miközben a dermedt ébrenlét és a különös álmok forgataga ragadja el.
A következő fejezet egy másik karakter, Koros szemszögét tárja elénk. Ez a fiú az Isten áldásán él, arra várva, mikor jön el az idő, hogy ő legyen az űrhajó vezetője. Koros körbevezet minket az űrhajón, amiről eleinte nem is sejtenénk, mekkora nagy. Megosztja velünk, hogy a jelenlegi irányítót Ősfőnek hívják, és ha az ő ideje lejár, Koros lesz az új Ősfő. Hamarosan rábukkan az űrhajó azon részeire, melyeket mindaddig nem ismert, például a Fagyasztó szint. Ott fedezi fel a 42-es fagyasztókamrát és Amyt, akinek láttán meghökken, ugyanis sosem volt szemtanúja ilyen elbűvölő, napnyugta árnyalatú vörös hajnak.
A fordulat berobban, amint a fagyasztókamrával gondok adódnak, és Amy felolvad a hibernált állapotból. Mikor később magához tér, iszonyatos tortúrával kényszerül csatát vívni: az űrhajó szokásaihoz illeszkedés, a szüleitől távolmaradás, az 50 év raboskodás elfogadása. Szerencsére Koros és a fiú legjobb barátja Harley igyekszenek megkönnyíteni a szorult helyzetet, majd nemsokára nyomozásba lendülnek.
Mivel az űrhajón lakó emberek külseje ugyanolyan (sötét barna haj, barna szem), Amy nem is kicsit kívülálló (vörös haj, zöld szem, sápadt bőr). A beilleszkedés nehéz, a szívtelen Ősfő pedig többször is kíméletlenül a szemére hányja: nemkívánatos személy az Isten áldásán. Nem elég a külvilágtól való teljes és hosszas elzártság, Ősfő azt sem akarja, hogy az emberek találkozzanak Amyvel. Habár a lánynak nincs semmi kilátása egy felhőtlen, boldog életre, azért sem hajlandó fogolyként tengetni a napjait. Nem bízza a jövőt a véletlenre, és nem hagyja figyelmen kívül a bonyodalmat, mégis simán zűrbe keveredik.
Korossal aranyos párost alkotnak, de én Koros részéről érzem, hogy többet várna barátságnál. Amy eszét nem veszi el rögtön a szerelem, ezért is kedveltem!
Koros története szintén nem mese habbal, kénytelen elviselni az érzéketlen Ősfő könyörtelenséget. Alapos magyarázattal szolgál az olvasóknak az űrhajó szerkezeteiről, a mellékszereplőkről. A fiú lesz a következő Ősfő, az is süt a sorokból, hogy nem igazán áll készen a feladatra, idegen számára a módszer, amellyel a mostani Ősfő parancsol. Koros beleszeret Amybe, mindenben a lány mellett áll, segíti, amiben csak lehetséges. Amyvel egyszerűbb azonosulni, kellett valamennyit agyalnom, hogy Korost is megértsem. Rokonszenves srác, kíváncsi vagyok a sorsára a következő részben!
Ősfő a szívtelen, kőkemény gonosz a történetben. Imádtam gyűlölni! Más hozzáfűznivalóm nincs, éppen elegendő melléknevet használtam rá...
Az oldalszám ne tévesszen meg senkit, villámgyorsan haladtam a regénnyel! Peregnek a lapok, foglalkoztatnak az Isten áldása titkai, lekötnek az események és a szereplők. Pár napja olvastam ki, de a kritikámat befejezve véglegesen ráébredtem, iszonyatosan tetszett ez a könyv! Repesek az örömtől, hogy őt választottam a Tesco 30%-os kedvezményénél. Jó döntés volt!
Történet: Ajánlom minden tizenhárom év felettinek! Izgalmas, fordulatos, eseménydús, sokszor vehemensebb reakciókat kiváltó és nem utolsósorban súlyosan függővéges! Mikor jön a folytatás? Kérem szépen most!
Fogalmazás: Abban a stílusban íródott, amit szeretek!
Borító: Imádtam végigfuttatni az ujjaimat a kidomborodott csillagokon, imádtam gyönyörködni a varázslatos színvilágában!
Kedvenc karakter: Harley, Amy, Koros
Ami megragadott: A történet pörgőssége és Harley! :')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése