Oldalszám: 360
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Gabo
Fordította: Gázsity Mila
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer
adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük
legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az
életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben
csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy
palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek
egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak
lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos
szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell
hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért,
amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos
támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget.
Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet,
amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel,
amit korábban még csak el sem képzelt volna.
Nem áhítoztam erre a könyvre mindaddig, hogy alaposabban meg nem szemléltem a borítóját, ami olyannyira csábított és hívogatott, hogy még aznap megvásároltam. Minden porcikám azt súgta, nagyon fog tetszeni, szuper lesz, és természetesen hallgattam ezekre a rezdülésekre. Az alapsztori is nagyon ígéretesnek tűnt, aztán meg túlságosan elmerültem a történetben ahhoz, hogy bármi másra is odakoncentráljak.
A kezdetek hamar beszippantottak. Az írónő festett elém egy képet, hogy milyen körülmények között él America, és mivel nehezebben megélhető családok kategóriáját erősíti, könnyen azonosultam a gondolataival, átéreztem a problémáit. Az édesanyja ódákat zeng neki a lehetőségről, amit a Párválasztó nyújthatna, de America nem vágyik se a hercegre, se a koronára. Makacs, hiszen ott van Aspen, akinek a helyzete még kedvezőtlenebb, a lány meggyőződése szent arról, hogy a közös jövőjük és boldogságuk nincs veszélyben, ha a szerelem ennyire forró és intenzív. Persze Aspennek kétségei támadnak, a világért sem akarja, hogy America ennél is szegényebb legyen.
America beleegyezik, hogy kitöltse a jelentkezési napot, azonban ahogy az lenni szokott, őt is kiválasztják.
A palotában lehetetlen egyszerűen csak sodródni az árral, Maxon hercegnek a kegyeibe férkőzés és a komoly etiketti előírások elsajátítása ugye nem keveset igényel. Americának sikerül barátot szereznie, emellett felhívnia magára a figyelmet, nemcsak a közönségét, de a hercegét is. Amikor pedig megismeri, meglepődésére empatikus barátra lel Maxonban. Csakhogy nem maradhatnak szimplán barátok, a kísértés mindig közbeszól.
Az írónő, Kiera mindvégig fenntartja az érdeklődést, ugyanis legfőképpen női olvasók kezébe kerül a könyv. Az tagadhatatlan, hogy szinte az összes lány arról álmodozott kislány korában, hogy hercegnő lesz, ha felnő, és ez szerintem könnyen szerethetővé teszi a regényt. (:
Picit tündérmese jellege van, de a mesékben nem igazán fordul elő szerelmi háromszög. A választás egyértelműnek mutatkozhat, itt viszont a szerelemmel együtt a korona megkaparintása is egy fontos kérdés. A 35 lány közül néhányat nem az elbűvölő Maxon herceg szíve érdekel, hanem a hatalom, a fényűzés és a gazdagság.
Mindegyik lány rendelkezik valami egyedi, különleges vonással, lehet pár trükk a tarsolyukban, hogy minek segítségével kedveltethetik meg magukat. America teljesen önmagát adja, legbelül Aspenen is őrlődik, de nem hagyhatja figyelmen kívül Maxont se, akivel barátság szempontjából közel kerülnek egymáshoz. A sztori előrehaladásával ez változik, Maxon nem sokáig titkolhatja az érzéseit.
America karakterével nem volt semmi gond, ennek pedig felettébb örültem. Tartottam tőle, hogy nem veszi észre, hogy Maxon szerelmes belé, és meg is tudtam érteni, mert Aspent képtelen volt száműzni a szívéből. Nagyon szereti a családját, leginkább az apukájától hatódik meg, aki számtalanszor tanúsítja, mellette áll, bármi történjék, és mindig büszke lesz a lányára. A húga, May is azonnal megmosolyogtatja az olvasót a lelkesedésével.
Ami furcsa, hogy America nem nevezte magát bátornak, mégis bátran viselkedett, gondolok itt arra, hogy milyen odaadóan bánt a szobalányaival, és Aspen is... de ezt nem írhatom ide, mert spoiler.
Maxon engem is meglepett, valamiért totál abban a hitben éltem, hogy arrogáns és öntelt lesz, erre kaptunk egy jó modorú, udvarias férfit. Tetszett, mennyire türelmes, nem sietteti Americát, és a kapcsolatuk lassan, imádnivaló úton bonyolódik.
Aspen nem volt valami szimpatikus, az elején nyálasnak véltem, és többször is irritált. America helyében én pikk-pakk túlléptem volna rajta, csakhogy állítólag az első nagy szerelmet nem lehet így elfelejteni. És a szerelmi háromszög is kellett az izgalmakhoz, de ez mellékes.
Akik még fontosabb szerepet játszanak:
Marlee America legjobb barátnője lesz a Párválasztóban, és mire vége az első résznek, némi rejtélyt is csempész a cselekménybe a karaktere.
Celeste, a bunkó, dölyfös lány szintén befolyásolja a vetélytársak érzéseit, tetteit, elvégre senkinek sem hiányzott egy igazságtalan modellalkatú ellenfél, aki szörnyen idegesítő és gonoszkodó.
A kastélyt néhanapján lázadók ostromolják, az Északiak kellemetlenkednek, a Déliek pedig ölni kívánnak. Sok minden még nem mondható el róluk, majd a második résznél!
Nos, engem már az elején elvarázsolt a regény, van egy csipetnyi disztópikus eleme, a hangsúlyt viszont a romantikára helyezték. Éppen egy ilyen történetre vágytam, gyönyörű kastélyra, csillogó-villogó ruhákra és egy hercegre! *.*
Történet: A kritikám utolsó mondata! ;)
Fogalmazás: Légies, gyönyörű.
Borító: OMG! Az biztos, hogy az év egyik legpompázatosabb borítója nálam!
Kedvenc karakter: America, Maxon
Ami megragadott: Az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése