Lauren Oliver - Delírium

Lauren Oliver - Delírium
Oldalszám: 408
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Ciceró
Fordította: Heinisch Mónika

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”
LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

A történet műfaja disztópia, egy olyan korban játszódik, ahol betegségnek nyilvánították a szerelmet és az ellenszerét is feltalálták. Az emberiséget akarják kigyógyítani belőle, hogy aztán összepárosítsák őket egy hozzájuk illő személlyel, és ne fenyegessen senkit a delírium.  A tizenhét éves Lena várja már, hogy átessen a kúrán. Édesanyja, aki régebben öngyilkos lett, arról híres: több beavatkozás során sem sikerült kigyógyítani. Lenát gyötri a félelem és a mélyre eltemetett érzései. A nagynénje nevelte, miután az anyja meghalt. A városban szigorú szabályok uralkodnak, a késő esti órákra kijárási tilalom lépett érvénybe, és az is bűnnek számít, ha valaki szokatlan zenét hallgat, vagy társaságba jár. A rendfenntartók gyanúja folyamatosan megkörnyékezi az embereket, még ha nem is szegtek szabályt. 

Annak ellenére, hogy lassacskán közeleg a műtét napja, Lena körül minden felbolydul: a legjobb barátnője, Hana elszakad a szürke hétköznapoktól, és ha ez nem lenne elég, a két lány megismerkedik Alexszel, aki azt vallja, már kigyógyították. Lena hiába nyugtatja magát azzal, hogy nem kell félnie, új érzések veszik birtokba a szívét. Később engedi, hogy hatalmába kerítsék ezek a különös, de gyönyörű érzések, és ráébred, mennyire sivár, érzéketlen világban élnek.

Nagyon tetszenek azok a könyvek, amelyekben a szereplők érettek és azt hiszik, ismerik önmagukat és a környezetüket, aztán hamarosan tudatosul bennük, hogy valami nincs rendben. Élményekbe és kirándulásokba csöppennek egyaránt az események és az érzéseik terén, ebből kifolyólag tapasztalatokat is szereznek.

A szerelem két szereplő közt ezerféle módon alakulhat ki, a klisék azonban gyakoriak, főleg akkor, ha főszereplőkről van szó. Itt más a helyzet, Lena és Alex kapcsolata egy önismereti út, Lena mindaddig falak mögött élte az életét. A falak lebomlanak, feltárul előtte a valóság, hogy a milyen is a szerelem, milyen is a boldogság. A változás következtében persze érkeznek új tapasztalatok saját magukról.

Három karakter van a középpontban: Lena, Alex és Hana. Számíthatnak egymásra ebben a véleményem szerint tönkrement világban. Ők mutatják be nekünk, mennyire durva a szerelem hiánya. A cselekmény előrébb haladása közben megérti az olvasó, hogy nemcsak a szerelemtől fosztják meg az emberiséget, de a szeretettől is. A társadalom úgy gondolja, a szerelem csak fájdalmat teremt, nélküle az emberek függetlenebbek lehetnek. És ekkor rájöttem valamire, ami egyszerre sokkolt és talán bölcsebbé tett: fájdalom nélkül nincs se szeretet, se boldogság, elvégre ennek a kettőnek mindig a fájdalom az ára.

Továbbá két érdekes témája a regénynek az érzéketlenség és az emberek elállatiasodása. A mellékszereplők tanúsították mindkettőt, először a érzéketlenség, ami nem is közöny, hanem egy sokkal bonyolultabb dolog. Másodszor, mi emberek ösztönlények vagyunk, tehát sajnos rengetegszer uralkodhatnak el rajtunk olyannyira az ösztöneink, hogy állatias viselkedést, hozzáállást produkálunk.

A fogalmazásra térnék még ki, szavakba önthetetlenül csodálatos! Imádom, ha egy történetet ilyen gyönyörűen szőtt mondatok varázsolnak még élvezhetőbbé. 

A mindent elsöprő érzelmek mellett fontos üzenetet tartogat a könyv: Jobb félni, mint megijedni, viszont nem kell mindig megijedni a félelemtől! 

Történet: Nagyon szép, izgalmas, komoly mondanivalóval.

Fogalmazás: Tökéletes!

Borító: Mutatós, de nekem kissé átlagos.

Kedvenc karakter: Lena, Alex

Ami megragadott: A fogalmazás, az érzelmek és a könyv üzenete.