Oldalszám: 344
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Ciceró
Fordította: Heinisch Mónika
Lena maga mögött hagyja előző életét, és a Vadonban, a Veszettek között talál menedékre. A testi sérelmek elszenvedése után félig-meddig sikerül felépülnie, de a lelke ezúttal sem térhet nyugovóra. Próbálja elnyomni az Alex elvesztése miatt keletkezett gyászt, elfogadni az életet, amelyben a megélhetését és a túlélésért kell egyaránt harcolni. Segítségére vannak a Veszettek, ők mentették meg a haláltól, de ebbe a csapatba tartozni sem olyan egyszerű...
"−
Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg,
miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.
− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."
Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.
− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."
Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.
Minden kezdet nehéz! - az egyik kedvenc közhelyem tökéletesen sugallja, mire számítsunk az elején. Lena lábadozik, bevezeti az olvasót az akkor nézőponton át a Vadon körülményeibe. Néhány új szereplőt köszönthetünk, például Hollót, Kéket, Sarah-t, Tövist... Ők Veszettek, Holló a vezetőjük, aki arra ösztökéli Lenát, állja meg a helyét a jelenben, hogy erőt gyűjtsön a jövő felé. Számukra nem létezik múlt, csakis előre fókuszálnak.
Két szálon fut a cselekmény, az első ugye az imént említett akkor, amelyben Lena a Veszettekkel való törtetésről mesél, a másik pedig a most, amely eseménydúsabb, pörgősebb. Lena a DMA, azaz Delíriummentes Amerika szervezet ügyei felderítésén dolgozik Hollóval és a többi Veszettel, azonban később úgy tűnik, nemcsak a társadalom, de a Dögevők is háborúskodást eredményeznek. A Dögevők egy kívülállónak olyanok, mint a Veszettek, ám ez tévedés. Míg a Veszettek bizonyos fokig a békére és a túlélésre hajtanak, a Dögevők kegyetlenek, vérszomjasak.
Hamarosan még egy új karakter toppan a szereplőgárdába, egy fiú, akit Juliannek hívnak. Az események középpontjába Lenával együtt kerül, és csak úgy mászhatnak ki a bonyodalmakból, ha megbíznak a másikban. Az írónő szépen lassan ismerteti meg őket egymással, rátalálnak a közös hangra, a kölcsönös szimpátiára. Az akció mellett fontos szerepet játszanak az érzelmek, ugyanis azok által haladunk tovább a cselekménnyel is.
Nem mondom, hogy nem csempészett az írónő ragyogó fordulatokat a regénybe, de nekem annyira kiszámítható volt az egész, hogy már a szememet meresztettem. A meglepetések soha nem értek meglepetésként, csak unottan legyintettem; tudtam, hogy ez lesz!
Lena gyászát igyekeztem megérteni, a jégbe záródott szívem viszont nem tört ki a páncél alól. Bemagyaráztam, hogy oké, együtt érzek a lánnyal, elvégre még mindig tetszik, hogy küzd és soha nem adja fel, de felállt a hátamon a szőr, amikor néha összehasonlította Juliant Alexszel...
Azt is biztosra vettem, mint majdnem minden több részes könyvnél, itt sem marad el a szerelmi háromszög, és Julian lesz a "szerencsés". Bevallom, nem hiányzott Alex (talán ezért nem értékeltem magamban Lena depresszióját), Juliant pedig nagyon megkedveltem. Tipikusan az a karakter, aki nem bánom, ha a barátom lenne, de nem gondolnék rá soha úgy, mint Lena.
Holló az, aki a kezdetektől fogva bivalyerős női karakter volt! Ha Alexet nem is, Hanát hiányoltam, és Holló jelenléte némileg kárpótolt.
A kiszámíthatóság ellenére a fordulatok nem a második, hanem a harmadik részben lesznek bővebben kitakargatva, és ez jó pont nálam. Remélem, a harmadik rész elnyeri a tetszésemet, mert rengeteg lehetőség rejlik benne! Azt is remélem, hogy ezeket a remek lehetőségeket az írónő kiaknázza!
Történet: Néhol lassú, néhol fürge. Időnként fordulatos, ám sajnos kiszámítható.
Fogalmazás: Kifogástalan!
Borító: Kedves Ciceró! Nem lehetett volna az eredeti borítót alkalmazni? Csak mert a magyar kiadásra jóindulatúan annyit mondok: no comment!
Kedvenc karakter: Julian, Lena, Holló
Ami megragadott: Julian és Lena viszik el a hátukon a regényt, szóval az ő jeleneteik, a kapcsolatuk!
Egy kis plusz: Képes idézetek a trilógiához!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése