Oldalszám: 362
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Ciceró
Fordította: Heinisch Mónika
„Lehet, hogy megőrjítenek minket az érzéseink.
Lehet, hogy a szerelem tényleg betegség, és sokkal jobb lenne nélküle.
Mi azonban egy másik utat választottunk. Végeredményben ezért szöktünk
el a kúra elől: hogy szabadon választhassunk. Abban is szabadok vagyunk,
hogy rosszul döntsünk.”
„Ki akartak füstölni minket, a múltba száműzni. De még mindig itt vagyunk. Ráadásul minden nappal egyre többen leszünk.”
A Delírium-trilógia befejező kötetében Lena az Ellenállás teljes jogú
tagjává válik. A Káosz című részben előkészített lázadás nyílt
forradalommá növi ki magát, és Lena a harcok kereszttüzébe kerül.
A Rekviemet egyszerre olvashatjuk Lena és Hana szemszögéből. Egymás mellett élnek, mégis falak választják el őket, egészen addig, amíg sorsuk útjai keresztezik egymást…
A Rekviemet egyszerre olvashatjuk Lena és Hana szemszögéből. Egymás mellett élnek, mégis falak választják el őket, egészen addig, amíg sorsuk útjai keresztezik egymást…
Figyelem! Spoileres lehet annak a bejegyzés, aki még nem olvasta a második részt!
Az előző rész ugye ott ért véget, hogy Alex visszatért, ami szerintem várható volt, de mindegy is. Reménykedtem egy ütős, izgalmas, érzelmekkel tarkított folytatásban. Na, ez a mondat többször is elhangzik majd a bejegyzésem során.
Az igazság az, hogy nem akarom bevezetni a harmadik részt, ugyanis nincs semmi említésre méltó a kezdetekben. Reménykedtem egy ütős, izgalmas, érzelmekkel tarkított folytatásban, de hiába haladtam a cselekmény beindulásáig, folyton elhúztam a számat.
Örültem annak, hogy Hana nézőpontjából olvashatom a könyvet, mert ő az első rész óta inkább érdekes, mint negatív karakter volt számomra. A hibái ellenére se utáltam, kicsit még együtt is éreztem vele a szorult helyzete miatt. Közeleg az esküvője Portland polgármesterével, Freddel, ám eközben Hana ráébred, hogy a kúra korántsem hozta meg a kellő hatást. Bűntudata van és rémálmokkal küszködik, szíve minduntalan Lenáék otthona felé húzza. A városban elszórva a fülébe jut néhány mondat Fred előző társáról, akit Cassie-nek hívtak. Hana szeretné kideríteni, mi történt ezzel az eltűnt lánnyal, a vőlegénye azonban nem úgy kezeli az egészet, ahogyan neki könnyebb lenne.
A Lena száltól azt vártam, hogy ismét végigkísérhetjük Alex bekapcsolódását a sztoriba. Reménykedtem egy ütős, izgalmas, érzelmekkel tarkított folytatásban, ahol Alex ugyanolyan figyelmes és törődő srác lesz, mint az első résznél, erre közli Lenával, hogy soha nem szerette. A vallomásához furcsán álltam hozzá, de sikerült elfogadnom, ha arra gondoltam, hála az égnek Julian is jelen van!
Reménykedtem egy ütős, izgalmas, érzelmekkel tarkított folytatásban, ahol Juliannek még több esélye lesz kibontakozni, erre annyit se szerepelt, mint a második részben. Utálom, ha az előzőeknél a fontos karaktert a későbbiekben elhanyagolják. Ennyi erővel semmi értelme nem volt valaha is nagyobb szerepet kapnia!
Összesen két pozitívumot tudok felsorakoztatni a cselekménnyel és a karakterekkel kapcsolatosan. Az egyik Lena édesanyja, a másik Grace, ők ketten nagyszerűbb lehetőségeket tartogathattak volna, mint bárki más, ezért sajnálom, hogy nem élt az írónő a lehetőségek felhasználásával.
Ami pedig a legfelháborítóbb, az a vége, a "lezárás", a trilógia "befejezése". Hirtelen zűrzavarba torkollanak az események, futkosunk, sietünk, az egész összecsapott, zavaros, de főképp ÉRTELMETLEN! Annyi minden történik, hogy nincs idő elvarrni a szálakat. Az Alex-Lena-Julian szerelmi háromszög előkelő helyet foglal el mostantól a legelcseszettebb könyves háromszögek listáján Elenáék mellett. Nem is mondható szerelemnek, nyűglődésnek annál inkább!
Reménykedtem egy ütős, izgalmas, érzelmekkel tarkított folytatásban, ami sajnos nyűglődés volt, semmi más! Hogy őszinte legyek, nem tett hozzá olyasmit a trilógia első két részéhez, amire márpedig szükség lett volna!
Történet: Unalmas, a lezárást tekintve egyenesen pocsék! Nem felelt meg az elvárásaimnak, csalódás felsőfokon!
Fogalmazás: Az írásmód mesés, varázslatos, rengeteg érzelemmel, és ezt értékelem!
Borító: Nagyon szép, sokkal jobb, mint az első és a második köteté!
Kedvenc karakter: Lena anyja, Grace
Ami megragadott: Lena édesanyja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése