Oldalszám: 360
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Alexandra
Fordította: Bakonyi Berta
Annie, a fiatal ingatlanügynök élete nem egyszerű, de nem is túl bonyolult. Pasijával, Luke-kal jól megvannak, az ismerősi körében Christina, a legjobb barátnője hatalmas kincs! Édesanyja nem a mintaszülők jelképe, de látszólag felhőtlen a kapcsolatuk, ráadásul Annie a mostohaapjával is bármikor megtalálja a közös hangot. Apukája és a nővére régebben elhunytak, ami bár egy balesetnek köszönhető, a lány hibásnak érzi magát.
Aztán egy átlagos napon felbukkan egy közvetlen, barátságos, megnyerő mosollyal rendelkező vevő. A kezdeti csevegés után fegyverrel kényszeríti Annie-t az autójába. Amikor magához tér, távoli fakunyhóban találja magát. Fogva tartója
megszabja neki, mit és hogyan csináljon, megerőszakolja, teherbe ejti,
bántalmazza. Vajon sikerül Annie-nak megölnie rabtartóját és
elmenekülnie? Véget érhet egyáltalán ez a rémálom?
Chevy Stevens briliáns thrillerében – akárcsak Emma Donoghue nagy
sikerű A Szoba című regényében – az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg
egy beteg elme működését, az Annie által csak Pszichónak nevezett
fogvatartó bizarr szokásait és a hátborzongató tettek mögött felsejlő
indítékokat. És miközben Annie a terápiás üléseken élete legborzalmasabb
évének feldolgozásával küzd, elképzelhetetlenül fájdalmas
felismerésekkel is szembesülnie kell.
A történet több szálon fut, Annie a pszichológusának mesél, de hogy ki a pszichológus, azt nem tudjuk meg, így olyan, mintha Annie nekünk, az olvasónak számolna be. A vezérszál persze a Pszichóval együtt töltött idő, amikor a főhősnő egy hegyi kunyhóban raboskodva, szigorú szabályok közt éli az életét. Igaz, hogy a megfogalmazás nem éppen pontos, Annie nem éli az életét, inkább siratja azt az életet, amitől megfosztották. Nehezen alkalmazkodik az új helyzethez, habár a Pszichó testi és lelki terrorral egyaránt engedelmességre ösztökéli.
A harmadik szál eseményeinél Annie már szabad. Amilyen fájdalmas volt eleget tenni rabtartója parancsainak, legalább akkora kínszenvedés visszalábalni a normál kerékvágásba. Annie túlságosan függ a Pszichó követeléseitől, ezáltal nem tudja eltaszítani a napirendet, ami a kunyhóban határozta meg a mindennapokat. Eközben nyomozás folyik az üggyel kapcsolatosan, és amikor Annie meg az olvasó azt hinné, a legrosszabbat átvészeltük, közeledik valami más is...
Megrendítő történet. Döbbenten olvastam a keményebb, durvább részeket,
majd érdeklődve azokat, ahol Annie önállóan próbálja feldolgozni
élete legborzalmasabb évét.
A lányt és a Pszichót leszámítva a regény nem karakterközpontú, a mellékszereplők hiába fontos elemei a cselekménynek, a szerző vagy nem szánt nekik annál többet, mint amennyit nyújtottak, vagy elfelejtette őket kicsit jobban kibontogatni. Én a másodikat tartom valószínűbbnek, kicsit mérges is vagyok miatta. Ott volt ugye Luke, Annie barátja és Gary, a nyomozó, akivel a nő azért lássuk be, komoly kapcsolatba kezdett, mégsem született semmi jelentős következmény. Ez engem zavart, ugyanis emiatt Annie döntése felesleges lépésnek minősült. Az egyetlen mellékszereplő, akinek tetszett a türelmes, megértő hozzáállása, Christina volt.
A könyvet Annie szemszögéből olvashatjuk, nagyon tiszteltem és felnéztem
rá, amiért képes volt ésszerűen cselekedni a legkilátástalanabb
helyzetekben is. Mi sem reagálhattunk volna másképp, mint ő, ha ilyen
dolgokon kellett volna keresztülmennünk. Félek belegondolni abba, milyen
indítékai vannak egy embernek, aki elrabol valakit, és tönkreteszi az
illető életét. Már maga az elrablás fogalma is taszít, ha megfosztanak a
szabadságtól, pokolt csinálnak minden egyes napból. Ami szintén nagyon
ijesztő, hogy nem is hinnénk el a mellettünk elhaladó, mosolyogva
fütyörésző emberről, mire készül, milyen is valójában, milyen
kegyetlenség járhat a fejében. Addig vagyunk szerencsések, míg a világ
ezen része valamennyire rejtve marad előlünk. Ugyanis sokan a saját
bőrükön tapasztalják meg ezt a kegyetlenséget… Szomorú belegondolni…
Történet: Attól az egy hibától eltekintve remek, és a mélység, ami benne lakozik, felkavarja az olvasót.
Fogalmazás: Kíméletlen, őszinte, szókimondó.
Borító: Nem sikerült rájönnöm, miben tükrözi a történet bármelyik részét...
Kedvenc karakter: Annie
Ami megragadott: Nem nevezném megragadásnak, hanem inkább megbotránkozásnak: ami Annie-vel és a gyerekével történt, valamint Annie anyjának a viselkedése, majd a későbbi szerepe is nagyon dühítő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése