Oldalszám: 496
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Komáromy Zsófia
A két és fél évvel
ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka
régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban
tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban
kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul
vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga:
Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Adott két nézőpont: Nastya és Josh. Mindkettőjük fejébe betekintést nyerhetünk, és nekik köszönhetően új oldal nyílik meg előttünk a világból. Egy olyan oldal, amelyről noha tudjuk, hogy létezik, eddig valamennyire rejtve maradt.
Türelem kell a könyvhöz, hogy megértsük a szereplőket, ahhoz pedig még több, hogy lehulljon a lepel Nastya múltjáról. Nagyon titokzatos személyiség, ezúttal nem Josh, a férfikarakter érzelmei zárkóznak el, hanem az övéi. Amit hamarosan észreveszünk, hiszen az egyik legfeltűnőbb tényről van szó: Nastya nem beszél senkivel. Az új iskolába provokatív szereléssel érkezik, tehát az öltözéke kihívó, arcát smink borítja. Lepereg róla minden sértés, jól viseli a beilleszkedés bonyodalmait. Megismerkedik a helyes Drew Leightonnal, aki tipikusan híres nőcsábász, előszeretettel szedi fel a csajokat, hogy kalandokra használja őket. Nastyával is próbálkozik, de a lány pusztán a beköpésein szórakozik.
Josh Drew-nak a legjobb barátja. Hogy miként kezdik Nastya és ő mágnesként vonzani a másikat, nehéz megmagyarázni, rendkívül apránként összerakott folyamatban zajlik az egész.
A könyv minden szempontból zseniálisan ki van dolgozva. A szereplőkről a lehető leglassabb módon csepegnek itt-ott az információk, és az olvasó az érzelmeik áramlása által azonosul velük. Mert bár mi nem mindannyian éltük át azt, amit ők, nem szenvedtünk ennyit, mégis száz százalékig képesek vagyunk együtt érezni. Ha nekik fáj, azt mi is érzékeljük. Mindez az írónőt dicséri, remekül egyensúlyozott a magány, a kín, a múlt és a jelen, a kapcsolatok és a humor terén is!
Katja gyönyörűen ír! Igaz, hogy káromkodással találkozhatunk, de az a kelletlen őszinteség, amellyel Josh és Nastya beszámolnak az életükről, megérinti az olvasót. Ez egy realista New Adult regény, a csúnya szavak elkerülhetetlenek, mondjuk számomra még hatásosabbá tették a regényt.
Nastyáról keveset tudunk meg az elején. Neki is megvannak a maga szokásai, cselekedetei, amelyek segítik a kitárulkozását. Neveket gyűjt, keresi a jelentésüket, szinte minden nap füzetekbe ír három és fél oldalt, mi pedig csak sejthetjük, hogy ugyanazt a történetet tartalmazhatja az a rengeteg három és fél oldal. Utalásokat kapunk tőle arra, hogy a bal kezével akad valami súlyos probléma. Ami még fontos: futni jár, egy ilyen esti sportolásnak indult eltévedés alkalmával kerül Josh Bennett garázsába.
Josh egyedül él, barkácsolásból és bútorok készítéséből igyekszik eltartani magát. Elveszítette a családját, nem hajlandó bárkivel csak úgy kapcsolatot kialakítani, a suliban békén hagyják, hiszen minden szerettét utolérte a halál. Vasárnaponként Drew családjánál vacsorázik, ahová hamarosan Nastya is csatlakozik.
Drew, akárcsak Nastya és Josh, nagyon érdekes karakter. Két oldala van, a komolytalan, heccelődő, nőket ingerlő bunkó és az intelligens, törődő barát. Kevesen foglalkoznak a másodikkal, de szerencsére nekünk olvasóknak kellőképpen kibontakoztatja az írónő, ezért is gyorsan megkedveljük őt.
A romantika sem elhanyagolható része a cselekménynek, habár a két főszereplő kapcsolata úgy virágzik, ahogyan egyre több dolgot tudunk meg róluk. Folyton együtt töltik az időt, mégis talán lassabban ismerik meg egymást, mint mi őket, viszont a kölcsönös megértés erőteljesen lángol közöttük.
Sok mindent ki lehetne emelni a könyvből, a karakterek érzelmeit, a családi viszonyokat, a szereplők fejlődését például. Az biztos, hogy van egy üzenete a történetnek, ami rádöbbenti az embereket, milyen könnyen sebezhető a mi lelkünk, és ezt a tényt valahol mélyen tudni kellene, de mivel időnként fájdalmat okozunk egymást, nem tudjuk. Talán így védekezhetünk az ellen, hogy ráébredjünk, borzasztóan esendők, rosszabb esetben gonoszak vagyunk.
Történet: Elgondolkodtató, szívhez szóló!
Molyos értékelésem, közvetlenül a könyv becsukása után:
Fogalmazás: Őszinte, ami cseppet sem kertel.
Borító: 2014 legszebb borítója! *.*
Kedvenc karakter: Nastya, Josh, Drew
Ami megragadott: Nagyon-nagyon tetszett a szökőkutas-érmedobálós rész. <3 Nekem is muszáj kipróbálnom!
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Adott két nézőpont: Nastya és Josh. Mindkettőjük fejébe betekintést nyerhetünk, és nekik köszönhetően új oldal nyílik meg előttünk a világból. Egy olyan oldal, amelyről noha tudjuk, hogy létezik, eddig valamennyire rejtve maradt.
Türelem kell a könyvhöz, hogy megértsük a szereplőket, ahhoz pedig még több, hogy lehulljon a lepel Nastya múltjáról. Nagyon titokzatos személyiség, ezúttal nem Josh, a férfikarakter érzelmei zárkóznak el, hanem az övéi. Amit hamarosan észreveszünk, hiszen az egyik legfeltűnőbb tényről van szó: Nastya nem beszél senkivel. Az új iskolába provokatív szereléssel érkezik, tehát az öltözéke kihívó, arcát smink borítja. Lepereg róla minden sértés, jól viseli a beilleszkedés bonyodalmait. Megismerkedik a helyes Drew Leightonnal, aki tipikusan híres nőcsábász, előszeretettel szedi fel a csajokat, hogy kalandokra használja őket. Nastyával is próbálkozik, de a lány pusztán a beköpésein szórakozik.
Josh Drew-nak a legjobb barátja. Hogy miként kezdik Nastya és ő mágnesként vonzani a másikat, nehéz megmagyarázni, rendkívül apránként összerakott folyamatban zajlik az egész.
A könyv minden szempontból zseniálisan ki van dolgozva. A szereplőkről a lehető leglassabb módon csepegnek itt-ott az információk, és az olvasó az érzelmeik áramlása által azonosul velük. Mert bár mi nem mindannyian éltük át azt, amit ők, nem szenvedtünk ennyit, mégis száz százalékig képesek vagyunk együtt érezni. Ha nekik fáj, azt mi is érzékeljük. Mindez az írónőt dicséri, remekül egyensúlyozott a magány, a kín, a múlt és a jelen, a kapcsolatok és a humor terén is!
Katja gyönyörűen ír! Igaz, hogy káromkodással találkozhatunk, de az a kelletlen őszinteség, amellyel Josh és Nastya beszámolnak az életükről, megérinti az olvasót. Ez egy realista New Adult regény, a csúnya szavak elkerülhetetlenek, mondjuk számomra még hatásosabbá tették a regényt.
Josh egyedül él, barkácsolásból és bútorok készítéséből igyekszik eltartani magát. Elveszítette a családját, nem hajlandó bárkivel csak úgy kapcsolatot kialakítani, a suliban békén hagyják, hiszen minden szerettét utolérte a halál. Vasárnaponként Drew családjánál vacsorázik, ahová hamarosan Nastya is csatlakozik.
Drew, akárcsak Nastya és Josh, nagyon érdekes karakter. Két oldala van, a komolytalan, heccelődő, nőket ingerlő bunkó és az intelligens, törődő barát. Kevesen foglalkoznak a másodikkal, de szerencsére nekünk olvasóknak kellőképpen kibontakoztatja az írónő, ezért is gyorsan megkedveljük őt.
Sok mindent ki lehetne emelni a könyvből, a karakterek érzelmeit, a családi viszonyokat, a szereplők fejlődését például. Az biztos, hogy van egy üzenete a történetnek, ami rádöbbenti az embereket, milyen könnyen sebezhető a mi lelkünk, és ezt a tényt valahol mélyen tudni kellene, de mivel időnként fájdalmat okozunk egymást, nem tudjuk. Talán így védekezhetünk az ellen, hogy ráébredjünk, borzasztóan esendők, rosszabb esetben gonoszak vagyunk.
Történet: Elgondolkodtató, szívhez szóló!
Molyos értékelésem, közvetlenül a könyv becsukása után:
Nem tudok mást írni, csak annyit, hogy
miután befejeztem, szorosan magamhoz öleltem a könyvet, és az
összefacsarodott szívem kifacsart magából minden fájdalmat, aztán vagy
visszaszívta, vagy elengedte. Fogalmam sincs.
Fogalmazás: Őszinte, ami cseppet sem kertel.
Borító: 2014 legszebb borítója! *.*
Kedvenc karakter: Nastya, Josh, Drew
Ami megragadott: Nagyon-nagyon tetszett a szökőkutas-érmedobálós rész. <3 Nekem is muszáj kipróbálnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése