Oldalszám: 74
Eredeti megjelenés éve: 1600
Legújabb kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Arany János
A csaknem két
évszázados belső fejlődés után a 16. században csodálatos pompában
felvirágzó angol reneszánsz színműirodalom egyik legszebb darabja a
Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a
polgári gondolkodás, s lényegében az érlelődő új filozófia naiv elemeit
forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték
keretében. Ez a darab is – a színreállítás mindenkori igényeinek
megfelelően – számtalan értelmezésben ismert. Nálunk Arany János
fordítása számít „klasszikusnak” – a könyv ezt a fordítást közli, Takács
Ferenc előszavával. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján
íródott, valószínűleg egy főúri esküvő alkalmából tartott előadásra.
Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a
szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen
hatalmas nászéjszaka. A „váltott gyermek”, az a bájos apród, akin kitör a
háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, noha maga nem
jelenik meg a színen, minden kergetőző, űzekedő szerelmesnek jelképe
lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban
gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára
minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy
minden mégis összerendeződjék.
Már mióta Shakespeare-t és a műveit ismerem, el akartam olvasni, mégsem vitt rá soha a lélek. Augusztus 21-én este azonban, amikor Anyával véresre tapsoltuk a tenyerünket (és könnyesre sírtuk a szemünket) az Elisabeth musical tapsrendjénél, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, Kero bejelentette, hogy jövőre két (!) előadással készülnek Bajára. Az egyik a Csárdáskirálynő, a másik pedig a Szentivánéji álom. Hazaérve lekaptam a viharvert állapotú könyvet a polcomról, és nem sokkal éjfél után bele is temetkeztem.
Előre szólok, hogy ez a bejegyzés picit különbözni fog egy kritikától. A Szentivánéji álom a második Shakespeare olvasmányom, és a Rómeó és Júliával ellentétben most nem merülnék hosszas elemzésekbe, ugyanis a két történet a műfajukat tekintve ég és föld, a R&J tragédia, ez pedig komédia, avagy romantikus vígjáték.
Az Athénhoz közeli erdő a képzeletemben így jelent meg:
Már mióta Shakespeare-t és a műveit ismerem, el akartam olvasni, mégsem vitt rá soha a lélek. Augusztus 21-én este azonban, amikor Anyával véresre tapsoltuk a tenyerünket (és könnyesre sírtuk a szemünket) az Elisabeth musical tapsrendjénél, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, Kero bejelentette, hogy jövőre két (!) előadással készülnek Bajára. Az egyik a Csárdáskirálynő, a másik pedig a Szentivánéji álom. Hazaérve lekaptam a viharvert állapotú könyvet a polcomról, és nem sokkal éjfél után bele is temetkeztem.
Előre szólok, hogy ez a bejegyzés picit különbözni fog egy kritikától. A Szentivánéji álom a második Shakespeare olvasmányom, és a Rómeó és Júliával ellentétben most nem merülnék hosszas elemzésekbe, ugyanis a két történet a műfajukat tekintve ég és föld, a R&J tragédia, ez pedig komédia, avagy romantikus vígjáték.
Az Athénhoz közeli erdő a képzeletemben így jelent meg:
Az eseményeket így jellemezném:
Történet: Nem számítottam ennyi szerelmi civódásra, de pont ezért tetszett! Shakespeare ezúttal is az ujja köré csavart, szerintem mestere annak, hogy olyat alkosson, ami nagyon az én világom. <3
Fogalmazás: A nyelvezet számomra könnyednek tűnt, a stílus pedig változatlanul zseniális!
Borító: Gyönyörű a KMK kiadó által alkotott borító, rajta a virág remekül tükrözi a történetet!
Kedvenc karakter: Mindenki. :D
Ami megragadott: Zuboly karaktere üdítő volt, nálam a lehető legjobb módon pezsdítette fel a kedélyeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése