Oldalszám: 326
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Manó Könyvek
Fordította: Kiss Enikő Hajna
Az előkelő bentlakásos iskola borostyánnal borított falai között
korrupció, botrány és egy összeesküvés baljós hálózata rejtőzik.
Az Amerikából jött Raven Stone-nak feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Először is ott vannak a titokzatos eltűnések. Aztán a tanárok hazugságai.
És most pedig a halálos fenyegetések…
A nyugtalanító történéseket csak tovább bonyolítja a rejtélyes Kieran Storm feltűnése, akinek nemcsak az agya penge, de a teste is döglesztő.
Raven érzi, hogy beleszeret a fiúba, de megbízhat olyasvalakiben, akiről szinte semmit sem tud?
Joss Stirling Lélektársak trilógiája a kedvenc sorozataim táborát erősíti, szóval mondanom sem kell, mennyire megörültem, amikor rábukkantam nemrég megjelent könyvére a könyvtárban. A borító hangulatos, különleges, azt sugallja, hogy a zord őszi időkre pont ideális olvasmány ez a könyv. A cím a két főszereplő - Raven Stone és Kieran Storm - vezetéknevéből áll, ötletes megoldás.
Rövidebb lesz a véleményem, egyébként se szándékoztam írni erről a könyvről, de mivel molyon csak olyan hanyagul odavetettem neki a 3 csillagot és összekapartam egy kuszára sikeredett értékelést, ejtek pár szót róla a blogon.
Az írónő stílusához annyira illett az E/1-es írásmód a Lélektársakban, nem tudom, miért akart mindenáron váltani E/3-ra. Habár nem hibáztathatom, egy író munkájában nagy fordulópont, ha "kockára teszi a stílusát" és kipróbál valami újat. Dühös vagyok magamra, mert nekem aztán teljesen mindegy, hányas szám hányas személy a történet, de itt untam. Nem tudtam érzékelni se a humort, se az izgalmat, se semmit. :( Sajnos nagyon nem az én világom volt ez a regény. Érdekes, de nekem iszonyúan száraz és vontatott.
A karakterek jók, mégis végig beárnyékolta őket valami köd, ami miatt nem kedveltem igazán egyiküket se. A szerelmi rész is csak mellékesnek tűnt a rengeteg nyomozásnak köszönhetően. Látszott, hogy Kieran és Raven tűzbe ugranának egymásért, de körülbelül ennyi az, amit ki lehet emelni a kapcsolatukból.
Ami viszont tetszett a könyvben, az az emberek kegyetlenségének kifejtése volt. A történet végre kicsikart belőlem valamennyi érzelmet is (felháborodást, sajnálatot, utálatot), és ez kész felüdülésnek számított az unatkozás mellett.
Kicsit azért szomorú és csalódott vagyok, ugyanis én szeretni akartam a könyvet, legalább annyira, mint a Lélektársakat. Sajnos nem sikerült. :'( (De ugyanakkor persze Benedict boys forever <3)
Történet: Csalódás. Vajon lesz több része? A befejezést tekintve én nem csűrném-csavarnám tovább, hacsak nem más karakterekkel tarkított sztori lesz hasonló világban.
Fogalmazás: Joss Stirling szépen bánik a szavakkal, de engem akkor is fejbe vágott az E/3.
Borító: Szép.
Kedvenc karakter: Talán Raven nagyapja.
Ami megragadott: Vagy inkább megbotránkoztatott: a felnőttek és a diákok gonoszsága Ravennel szemben.
Az Amerikából jött Raven Stone-nak feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Először is ott vannak a titokzatos eltűnések. Aztán a tanárok hazugságai.
És most pedig a halálos fenyegetések…
A nyugtalanító történéseket csak tovább bonyolítja a rejtélyes Kieran Storm feltűnése, akinek nemcsak az agya penge, de a teste is döglesztő.
Raven érzi, hogy beleszeret a fiúba, de megbízhat olyasvalakiben, akiről szinte semmit sem tud?
Joss Stirling Lélektársak trilógiája a kedvenc sorozataim táborát erősíti, szóval mondanom sem kell, mennyire megörültem, amikor rábukkantam nemrég megjelent könyvére a könyvtárban. A borító hangulatos, különleges, azt sugallja, hogy a zord őszi időkre pont ideális olvasmány ez a könyv. A cím a két főszereplő - Raven Stone és Kieran Storm - vezetéknevéből áll, ötletes megoldás.
Rövidebb lesz a véleményem, egyébként se szándékoztam írni erről a könyvről, de mivel molyon csak olyan hanyagul odavetettem neki a 3 csillagot és összekapartam egy kuszára sikeredett értékelést, ejtek pár szót róla a blogon.
Az írónő stílusához annyira illett az E/1-es írásmód a Lélektársakban, nem tudom, miért akart mindenáron váltani E/3-ra. Habár nem hibáztathatom, egy író munkájában nagy fordulópont, ha "kockára teszi a stílusát" és kipróbál valami újat. Dühös vagyok magamra, mert nekem aztán teljesen mindegy, hányas szám hányas személy a történet, de itt untam. Nem tudtam érzékelni se a humort, se az izgalmat, se semmit. :( Sajnos nagyon nem az én világom volt ez a regény. Érdekes, de nekem iszonyúan száraz és vontatott.
A karakterek jók, mégis végig beárnyékolta őket valami köd, ami miatt nem kedveltem igazán egyiküket se. A szerelmi rész is csak mellékesnek tűnt a rengeteg nyomozásnak köszönhetően. Látszott, hogy Kieran és Raven tűzbe ugranának egymásért, de körülbelül ennyi az, amit ki lehet emelni a kapcsolatukból.
Ami viszont tetszett a könyvben, az az emberek kegyetlenségének kifejtése volt. A történet végre kicsikart belőlem valamennyi érzelmet is (felháborodást, sajnálatot, utálatot), és ez kész felüdülésnek számított az unatkozás mellett.
Kicsit azért szomorú és csalódott vagyok, ugyanis én szeretni akartam a könyvet, legalább annyira, mint a Lélektársakat. Sajnos nem sikerült. :'( (De ugyanakkor persze Benedict boys forever <3)
Történet: Csalódás. Vajon lesz több része? A befejezést tekintve én nem csűrném-csavarnám tovább, hacsak nem más karakterekkel tarkított sztori lesz hasonló világban.
Fogalmazás: Joss Stirling szépen bánik a szavakkal, de engem akkor is fejbe vágott az E/3.
Borító: Szép.
Kedvenc karakter: Talán Raven nagyapja.
Ami megragadott: Vagy inkább megbotránkoztatott: a felnőttek és a diákok gonoszsága Ravennel szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése