Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek
Oldalszám: 264
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Molnár Edit

Fülszöveg:

Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Imádom a sellős sztorikat (na jó, imádom az Arielt!), és a könyv már százezer éve várólistás volt. Mindig is nyáron, fülledt melegben szerettem volna olvasni, de már megszoktam, hogy a molyos ambíciók sokszor félresikerülnek, ezt tanúsíthatom azzal is, hogy szeptember végén vágtam bele.
A fülszöveg részletes képet fest a történetről, amit a borító nem tükröz annyira hűen, de azért jól mutat hozzá és igazán hangulatkeltő a színvilágával.

Vegyes érzéseim vannak, és nagyon fájó szívvel döntöttem a molyon 3,5 csillag mellett. Szerettem a könyvet (nagyon szerettem), mert szórakoztató, élménydús, ráadásul van egy fajta gördülékeny stílusa, ami ha magába szippant, nehezen tudsz kikászálódni belőle. De mint sokszor, a karakterek most is elrontották (tisztelet a kivételnek, imádlak, Quince!).

Ilyen idegesítő, emberi kapcsolatokra alkalmatlan idiótáról, mint Lily, régen olvastam. Nem tudom, az alkotó nem veszi észre, mekkora képtelenséget követ el a tulajdon képzelete által szárnyaló karakter?! A csaj három éve szerelmes Brody Bennettbe, holott elvileg annyi kommunikáció se volt köztük, mint a Reni&Cortez párosnál. Ott van Quince, akinek a szándékaival és érzéseivel viszont nincs tisztában a vakegér, mert ha beleremeg a testének minden porcikája, akkor is utálja őt. Értem én, hogy kellett valami indok a szerelmi szálra, de én másképp oldottam volna meg.
Az egyetlen szereplő, aki szerethetővé tette a regényt, Quince, ki más? (Nekem olyan tengeres hangzású neve van, ironikus, hogy pont szárazföldi srác. :D) Megfelelő mennyiségű szikrát adott a fejezeteknek, habár óriási dicséret illeti, amiért látja Lily állítólagos pozitív oldalát is.
Brody egy csapnivalóan rossz karakter. Kidolgozatlan, felesleges, de még a feleslegesnek is a legborzasztóbb változata. Lily érzelmeit iránta főleg a végén gondolom értelmetlennek, de nem akarok spoilerezni, egyébként is hülyeség az egész. Maradjunk abban, hogy Brodyhoz nem ez a szerep dukál, inkább valami mélyebb, összetettebb, amin sóhajtozhatnak az olvasók. No mindegy.
Bírtam Quince-szel együtt Lily apukáját, a Sellőkirályt, azonban a többiek csak gyertyatartónak voltak jók. Körülbelül ennyi.
Ami szembetűnő, hogy a cselekmény gyors lefolyású, de szépen felvezetett, és emellett szörnyen kiszámítható. Én, ha Lily helyében lennék, gyakorlatilag a szárazföldi életem első csattanóját is sejtettem volna. Hiszem és vallom, hogy ez a kiszámíthatóság a szereplők kidolgozatlanságának (Brody) vagy butaságának (Lily) hibája.
Szigorú vagyok? Igen, igen, de csak mert dühít, hogy így elcseszték az amúgy remek történetet! Ha valaha megjelenik a 2. része, reménykedni fogok egy jobb folytatásban!

Történet: Kikapcsolódás, ha épp arra áhítozik az ember, de a negatívumait hamar felfedezzük.

Fogalmazás: Humoros, kedvcsináló a siető olvasáshoz.

Borító: Nagyon szép.

Kedvenc karakter: Quince

Ami megragadott: Sellők és óceán minden mennyiségben, valamint Quince karaktere!