Anita Gayn - Senkinek sem kellesz
Oldalszám: 506
Kiadás éve: 2010
Kiadó: Magánkiadás
Emily, a kissé különc lány kénytelen az apjához, és
annak új családjához költözni. Nyolc évnyi távollét után beilleszkedni
nem is olyan könnyű feladat számára, főleg, miután gyerekkori barátja,
Matt mindent megtesz azért, hogy Emily ne érezhesse jól magát…
„– Szerettem volna bocsánatot kérni tőled.
– Tényleg? – kérdeztem kicsit hitetlenkedve. – Pontosan miért is?
Kinyitotta az ajtót.
– Ezért! – vágta rá, és egy hirtelen mozdulattal belökött a kis helyiségbe. Mire egyet pisloghattam volna, rám csapta az ajtót. Teljes sötétség borult rám. Rájöttem, milyen naiv hülye vagyok.
– Ez nem vicces, Matt! – Hallottam az ajtózár kattanását. – Engedj ki!
Gonosz nevetést hallatott. Nyeltem egyet, hogy elnyomjam a rám törő pánikot.
– Kérlek, Matt, engedj ki! – ismételtem. Nagyon nem bírom a sötét helyeket.
– Tegnap azt kérdezted, hogy mit akarok, igaz? – hallottam a hangját. – Most ott vagy, ahol akarom!”
Ha nem csal az emlékezetem, molyon bukkantam rá erre a könyvre, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet a címe alapján. Kicsit meglepődtem, hogy magyar írónő írta, mert még nem hallottam róla, de sokkal inkább az tett kíváncsivá, hogy csupán magánkiadásban kelt el, az interneten lehet olvasni, molyon viszont magas százalékszámmal büszkélkedik. Nem is volt kérdés, természetesen el akartam olvasni, így került rá a Könyvmoly Párbajos "A" listámra.
A történet Emilyről, az egyedülálló, titokzatos lányról szól, ő meséli el a történetet, mellőzve mindenféle picsogást és felesleges érzelmi kifakadásokat. Nincs könnyű élete, a regény kezdetén az anyja éppen lelépett messzire egy férfival, ezért az apja arra kényszeríti, hogy odaköltözzön hozzá és a családjához. Emily nem fogadja szívesen a lehetőséget, nem akar az apja feleségének, Clarának vagy a fél- és mostohatestvéreinek terhére lenni. Egyetlenegy dolog tartja benne a lelket, hogy szintén ezen a környéken lakik rég elveszett gyerekkori barátja, Matt Harper. Emily úgy dönt, annyi év után meglátogatja a fiút, akivel akkoriban annyira szerették egymást, de a viszontlátás nem valami jól sül el. Az új iskola szintén nem a legkedvezőbb beilleszkedési alkalmakat kínálja, Emily mégsem törik össze lelkileg. Megszokta már, hogy ő senkinek sem kell, így ő sem fog közel engedni magához senkit.
A könyv olvasása közben jóformán olyan érzelmek kerítettek hatalmába, amilyen maga a könyv is: szélsőséges. Hihetetlen energiája van a történetnek, ahogy Emily bevezet minket a szereplők életébe, életre kel és megelevenedik az olvasó előtt minden. A rideg, kíméletlen valóság nincs elrejtve, itt nem várnak szirupos és valószerűtlen jelenetek. Habár Emilyvel egy tucat kegyetlenség történik a regény folyamán, az események feldolgozása alatt egyre tisztábbá válik a tény, hogy ez a lány egy született túlélő! Nemcsak erősnek mutatja magát, de tényleg hihetetlenül erős. Nem drámázik vagy nyavalyog, nem áll mások sokszor hamis boldogságának az útjába, és nem hagyja, hogy elcsavarják a fejét. Megtanult segítség nélkül boldogulni az életben, nem szorul se barátokra, se családra, mégis hirtelen körülveszik az emberek.
Habár Emily a gyerekkori barátja miatt költözött az apja családjához, Matt már az első találkozásuktól fogva nyíltan ellenszenves vele. Mivel egy iskolába járnak, olyan komoly témák szövik át a regényt, mint a diákok undoksága, a légből kapott pletykák és kiközösítések, stb. És ahelyett, hogy javulna a helyzet, egyre inkább elfajul.
Tudom, hogy kissé korai kijelenteni, de imádtam a könyvet! Ott ragadt a kezemben, olvastam, ahol és amikor csak lehetett, még a tanítási órákon is. Hol önfeledten nevettem rajta, mert elképesztő fiatalos humora van, hol elfacsarodott a szívem, mert rengeteg szomorú és megható pillanatot tartogat. Anita zseniálisan fogalmaz, az írásmód lendületes, sodró, a történetet megunhatatlanná varázsolja.
Az összes karaktereknek volt egy-két árnyoldala, de én ezekkel együtt nagyon megszerettem őket. Jó, persze néhányuk egyáltalán nem szimpatikus mostanáig se, de a sokan belopták magukat a szívembe. Emily jólelkű testvére, Dorothy, a barátja, Szöszi, többé-kevésbé Adrian, Dean és Zach, valamint a Knight família! Nos, róluk tudni kell, hogy egy házaspár 7 gyereket örökbe fogadott, közülük az egyikük Matt. Őértük mind-mind rajongtam, kivéve Mattért. Egyedül őt képtelen voltam hova rakni magamban. Mélyen legbelül Emilyvel szerettük, de emellett utáltam is néha azért, amit Emilyvel művelt.
Ami szintén csodálatos mozzanata a könyvnek, az a visszaemlékezés a múltba. Anita feltárta előttünk Emily és Matt gyerekkori örök barátságát. Ízelítőt kaptunk két kisgyerek nem túl felhőtlen napjaiból, ahol a szülők lelki vagy éppen testi terrorja nyomja el a nyugodt gyermekkort.
A kislány Emilynek volt egy szeretett játékmackója, aki furcsamód Cicának nevezett el. Miután az anyja elszakította őt Mattől, Cicát véletlenül hátrahagyta. Talán nem tűnhet fontosnak egy kívülállónak a mackó, de a történet előrehaladásával bebizonyosodik, hogy rendkívül meghatározó záloga kettejük kapcsolatának.
Összességében az idei év óriási kedvence nálam a Senkinek sem kellesz, pályázik az év legjobb romantikus-realista könyv címre! Amikor befejeztem, szükségem volt némi időre, hogy megemésszem, ugyanis azt hittem, nincs második rész. Nemrég viszont kiderült, hogy mégis van, csak az nem lett kiadatva. Nem is értem, Anita miért nem talál egy megfelelő kiadót, pedig nagyon tehetséges író! Merengőn, úgy vettem észre, populárisnak számítanak az írásai, biztos számtalan rajongója lelkesülne fel, ha könyv formájában is olvashatnánk remekműveit.
Történet: Felejthetetlen! Molyos értékelésemet idézve: Nagyon-nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy megírta, habár egy ilyen
könyvért senki nem lehet annyira hálás, mint amennyit megérdemelne a mű
és a szerzője!
Fogalmazás: Zseniális!
Borító: Komor, de kifejező. Cica sorsával bemutatja és tökéletesen szimbolizálja a történetet.
Kedvenc karakter: Emily, Matt, Dorothy, Szöszi és a Knight família többi testvértagja!
Ami megragadott: Minden oldalon volt valami, ami érdeklődést, döbbenetet, boldogságot, nevetést, elszontyolodást, dühöt váltott ki belőlem. A vége ugyanakkor könnyeket fakasztó!
Zene a könyvhöz: Mika - Happy Ending
Katt ide -> Happy Ending
És a dalszöveg, ami elmeséli az egész történetet:
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
Wake up in the morning, stumble on my life
Can't get no love without sacrifice
If anything should happen, I guess I wish you well
A little bit of heaven, but a little bit of hell
This is the hardest story that I've ever told
No hope, or love, or glory
Happy endings gone forever more
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
Then live the rest of our life,
But not together.
2 o'clock in the morning, something's on my mind
Can't get no rest; keep walkin' around
If I pretend that nothin' ever went wrong,
I can get to my sleep
I can think that we just carried on
This is the hardest story that I've ever told
No hope, or love, or glory
Happy endings gone forever more
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
Then live the rest of our life,
But not together.
A Little bit of love, little bit of love
Little bit of love, little bit of love [repeat]
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
To live the rest of our life,
But not together.
„– Szerettem volna bocsánatot kérni tőled.
– Tényleg? – kérdeztem kicsit hitetlenkedve. – Pontosan miért is?
Kinyitotta az ajtót.
– Ezért! – vágta rá, és egy hirtelen mozdulattal belökött a kis helyiségbe. Mire egyet pisloghattam volna, rám csapta az ajtót. Teljes sötétség borult rám. Rájöttem, milyen naiv hülye vagyok.
– Ez nem vicces, Matt! – Hallottam az ajtózár kattanását. – Engedj ki!
Gonosz nevetést hallatott. Nyeltem egyet, hogy elnyomjam a rám törő pánikot.
– Kérlek, Matt, engedj ki! – ismételtem. Nagyon nem bírom a sötét helyeket.
– Tegnap azt kérdezted, hogy mit akarok, igaz? – hallottam a hangját. – Most ott vagy, ahol akarom!”
Ha nem csal az emlékezetem, molyon bukkantam rá erre a könyvre, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet a címe alapján. Kicsit meglepődtem, hogy magyar írónő írta, mert még nem hallottam róla, de sokkal inkább az tett kíváncsivá, hogy csupán magánkiadásban kelt el, az interneten lehet olvasni, molyon viszont magas százalékszámmal büszkélkedik. Nem is volt kérdés, természetesen el akartam olvasni, így került rá a Könyvmoly Párbajos "A" listámra.
A történet Emilyről, az egyedülálló, titokzatos lányról szól, ő meséli el a történetet, mellőzve mindenféle picsogást és felesleges érzelmi kifakadásokat. Nincs könnyű élete, a regény kezdetén az anyja éppen lelépett messzire egy férfival, ezért az apja arra kényszeríti, hogy odaköltözzön hozzá és a családjához. Emily nem fogadja szívesen a lehetőséget, nem akar az apja feleségének, Clarának vagy a fél- és mostohatestvéreinek terhére lenni. Egyetlenegy dolog tartja benne a lelket, hogy szintén ezen a környéken lakik rég elveszett gyerekkori barátja, Matt Harper. Emily úgy dönt, annyi év után meglátogatja a fiút, akivel akkoriban annyira szerették egymást, de a viszontlátás nem valami jól sül el. Az új iskola szintén nem a legkedvezőbb beilleszkedési alkalmakat kínálja, Emily mégsem törik össze lelkileg. Megszokta már, hogy ő senkinek sem kell, így ő sem fog közel engedni magához senkit.
Habár Emily a gyerekkori barátja miatt költözött az apja családjához, Matt már az első találkozásuktól fogva nyíltan ellenszenves vele. Mivel egy iskolába járnak, olyan komoly témák szövik át a regényt, mint a diákok undoksága, a légből kapott pletykák és kiközösítések, stb. És ahelyett, hogy javulna a helyzet, egyre inkább elfajul.
Tudom, hogy kissé korai kijelenteni, de imádtam a könyvet! Ott ragadt a kezemben, olvastam, ahol és amikor csak lehetett, még a tanítási órákon is. Hol önfeledten nevettem rajta, mert elképesztő fiatalos humora van, hol elfacsarodott a szívem, mert rengeteg szomorú és megható pillanatot tartogat. Anita zseniálisan fogalmaz, az írásmód lendületes, sodró, a történetet megunhatatlanná varázsolja.
Az összes karaktereknek volt egy-két árnyoldala, de én ezekkel együtt nagyon megszerettem őket. Jó, persze néhányuk egyáltalán nem szimpatikus mostanáig se, de a sokan belopták magukat a szívembe. Emily jólelkű testvére, Dorothy, a barátja, Szöszi, többé-kevésbé Adrian, Dean és Zach, valamint a Knight família! Nos, róluk tudni kell, hogy egy házaspár 7 gyereket örökbe fogadott, közülük az egyikük Matt. Őértük mind-mind rajongtam, kivéve Mattért. Egyedül őt képtelen voltam hova rakni magamban. Mélyen legbelül Emilyvel szerettük, de emellett utáltam is néha azért, amit Emilyvel művelt.
A kislány Emilynek volt egy szeretett játékmackója, aki furcsamód Cicának nevezett el. Miután az anyja elszakította őt Mattől, Cicát véletlenül hátrahagyta. Talán nem tűnhet fontosnak egy kívülállónak a mackó, de a történet előrehaladásával bebizonyosodik, hogy rendkívül meghatározó záloga kettejük kapcsolatának.
Összességében az idei év óriási kedvence nálam a Senkinek sem kellesz, pályázik az év legjobb romantikus-realista könyv címre! Amikor befejeztem, szükségem volt némi időre, hogy megemésszem, ugyanis azt hittem, nincs második rész. Nemrég viszont kiderült, hogy mégis van, csak az nem lett kiadatva. Nem is értem, Anita miért nem talál egy megfelelő kiadót, pedig nagyon tehetséges író! Merengőn, úgy vettem észre, populárisnak számítanak az írásai, biztos számtalan rajongója lelkesülne fel, ha könyv formájában is olvashatnánk remekműveit.
Fogalmazás: Zseniális!
Borító: Komor, de kifejező. Cica sorsával bemutatja és tökéletesen szimbolizálja a történetet.
Kedvenc karakter: Emily, Matt, Dorothy, Szöszi és a Knight família többi testvértagja!
Ami megragadott: Minden oldalon volt valami, ami érdeklődést, döbbenetet, boldogságot, nevetést, elszontyolodást, dühöt váltott ki belőlem. A vége ugyanakkor könnyeket fakasztó!
Zene a könyvhöz: Mika - Happy Ending
Katt ide -> Happy Ending
És a dalszöveg, ami elmeséli az egész történetet:
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
Wake up in the morning, stumble on my life
Can't get no love without sacrifice
If anything should happen, I guess I wish you well
A little bit of heaven, but a little bit of hell
This is the hardest story that I've ever told
No hope, or love, or glory
Happy endings gone forever more
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
Then live the rest of our life,
But not together.
2 o'clock in the morning, something's on my mind
Can't get no rest; keep walkin' around
If I pretend that nothin' ever went wrong,
I can get to my sleep
I can think that we just carried on
This is the hardest story that I've ever told
No hope, or love, or glory
Happy endings gone forever more
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
Then live the rest of our life,
But not together.
A Little bit of love, little bit of love
Little bit of love, little bit of love [repeat]
I feel as if I'm wastin'
And I'm wastin' everyday
This is the way you left me,
I'm not pretending.
No hope, no love, no glory,
No Happy Ending.
This is the way that we love,
Like it's forever.
To live the rest of our life,
But not together.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése